KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fehér sivatag

Hegyi Gyula

A Fehér sivatag az a fajta titkosszolgálati krimi, amely a különböző ügynökségek egymás ellen vívott harcát bonyolítja a laikus számára szinte áttekinthetetlen – de többé-kevésbé látványos – történetté. Egy-két, véletlenül felbukkanó statisztát leszámítva, a filmben természetesen mindenki az FBI vagy a CIA ügynöke, volt ügynöke vagy ügynökének szeretője: de legrosszabb esetben is kis kisvárosi rendőr, aki már-már civilnek számít a titkosügynökök forgatagában. A civilek dicséretes tartózkodása azzal az eredménnyel jár, hogy a szövetségi titkosszolgálat ügynökei elsősorban egymást lövik halomra. Halott titkosügynök hever az új-mexikói sivatagban, odébb párosával a bokrok között, de jut belőlük a titkos raktárépületbe is: az utolsó pedig a végtelen homoksivatagban gyalogol, míg fel nem fedezi és el nem kapja egy újabb eresztés titkosügynök. Ha az FBI és a CIA ilyen jó hatásfokkal végzi ügynökeinek elpusztítását, akkor valóban nem sok szükség van KGB-re – ez utóbbi közreműködése nélkül is folyamatos az üresedés az ilyesfajta kormányhivatalokban.

Az igencsak szerény történetet néhány kitűnő színész igyekszik (kevés sikerrel) a hollywoodi átlag fölé emelni. Mickey Rourke ismét érzéki, cinikus, zseniális kalandort játszik, aki titokzatos vonzásával köti magához szépséges barátnőjét (Elizabeth Mastrantonio). Ám ezúttal hiába, a becsületes képű és még annál is becsületesebb lelkű kisvárosi zsaru (Willem Dafoe) megfosztja nőtől, pénztől és szerencsétől. Aztán mindent belep a fehér homok: leghamarabb a film emlékét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1266