KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az alsó szomszéd

Forgács Nóra Kinga

Un etaj mai jos – román-francia, 2015. Rendezte: Radu Muntean. Írta: Alexandru Baciu és Razvan Radulescu. Kép: Tudor Lucaciu. Szereplők: Teodor Corban (Patrascu), Iulian Postelnicu (Dima), Oxana Moravec (Olga), Tatiana Iekel (Doamna). Gyártó: Bleck Film / Cine Plus. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Mind az irodalmi hagyományban, mind a filmtörténetben hosszasan sorolható azoknak a munkáknak vagy műveknek a leltára, melyek a bűn elkövetésével vagy a szemtanúvá, cinkostárssá válással kapcsolatos feszültségeket dolgozzák fel, hol drámai, hol bűnügyi műfaji módon. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Camus-től a Közöny, Tolsztojtól Az ördög, Hollywood-ból az A kis szemtanú vagy más menekülős thrillerek pontosan erről szólnak, a hős önmaga és szűkebb, deklarált nyilvánossága előtt vállalt őszinteségéről és a veszélyhelyzetről: a megmutatkozás esemény, amit ez a nyíltság okoz.

Éppen ebből a szempontból válik rendkívül furcsává a román új hullám egy kései göndörkéjébe illeszkedő Az alsó szomszéd. Bár az alapkonfliktus egy lépcsőházon és párkapcsolaton belül lejátszott erőszak, aminek a következménye egy ember halála, mégis az elhallgatás kultúrájával vagy panelviszonyaival ismerkedhetünk össze. Az elhallgatás a legbeszédesebb a filmben, a kíméletesség jegyében gyilkos indulatok konzerválódnak. A legtisztább hullámcsapás után derül fény az első hivatalos álláspontra: hiába, hogy egy kisfiú érdeklődik a valóság iránt, inkább elveszik tőle az informálódás lehetőségét, mint hogy megbeszélnék vele az eseményeket. Hétköznapi akciók és párbeszédek kenik el annak a felelősségét, amit a főszereplő férfi biztos, de voltaképp az összes házban lakó visel. Nehéz megmondani, hogy Muntean mindent elhanyagoló filmje egyszerűen rossz, vagy épp ezzel a gesztussal kívánja provokálni az embereket arra, hogy nézzenek körül. Talán mégsem feleslegen hagyja magára a nézőjét Az alsó szomszéd, mindenféle katarzis vagy drámai esemény nélkül: a nyakakat vagy a lábakat nyújtogatni egy aktuális főváros aktuális problémáival szembenézve bátortalan húzás, viszont annál szimpatikusabb gesztus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12710