KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bazi nagy görög lagzi 2.

Vajda Judit

My Big Fat Greek Wedding 2 – amerikai, 2016. Rendezte: Kirk Jones. Írta: Nia Vardalos. Kép: Jim Denault. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Nia Vardalos (Toula), John Corbett (Ian), John Stamos (George), Rita Wilson (Anna), Elena Kampouris (Paris). Gyártó: Gold Circle Films / Playtone / HBO. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 95 perc.

 

A bosszantóan fantáziátlan rejtett remake-ek korában valódi felüdülést jelent egy jól sikerült folytatás. A Bazi nagy görög lagzit annak idején imádta a közönség, így annyi bőrt lehúztak róla, amennyit csak lehet, és a rip-offok közül még az is borzalmasan sikerült, ami Nia Vardalos forgatókönyvíró-főszereplő sztárperszónájára épült. Most azonban a színésznő íróként is újra maga vette kézbe az irányítást, és a folytatás egy váratlan fordulattal ha nem is lett annyira kiváló, mint az első rész, sokkal jobban sikerült, mint várható volt.

A siker titka, hogy Vardalos bátran eltért a bevált recepttől, és nem akarta mindenáron kiszolgálni a rajongók nosztalgiaéhségét. A Bazi nagy görög lagzi 2-ben nem folyik patakokban a Windex (az ablaktisztító szerhez kapcsolódott az első film legjobb visszatérő poénja), a visszautalások kifejezetten ízlésesek, sőt még a cselekménybe is remekül vannak beágyazva (nagyszerű ötlet például, hogy mikor Toula divatos szemüvege eltörik, kénytelen lecserélni az első részben látott szörnyűségre).

Az alkotók tulajdonképpen nem csináltak mást, csak készítettek egy új, autonóm filmet, ami sztorijában folytatása az előzőnek (eleve ilyennek kellene lennie egy becsületes folytatásnak). A mű nagy értéke ezen felül, hogy miközben megőrizte azt az egyedi ízt, ami miatt az első részt megszerettük, érvényes új problémákat vet fel a karakterek körének mindhárom generációjánál. A zajos görög família tolakodásától ezúttal Toula és Ian gyermeke szenved, akinek ott van a pályaválasztás sorsdöntő felelőssége is. A középgenerációnak a gyermek kirepülésének traumájával, ezzel összefüggésben pedig a szerepek megváltozása okozta identitásválsággal kell szembenéznie. A bohózatvonal most a legidősebbeknek jutott, miközben itt is találunk azért komolyabb problémát. A Bazi nagy görög lagzi 2. így olyan pozitív csalódás, hogy cserébe még apró hibái is megbocsáthatók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12712