KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenséges terület

Köves Gábor

 

Szeptember 11. után Hollywood kapkodva retusált és dobozolt, s miközben átsatírozott minden filmkockát, amin feltűntek a WTC tornyai, és elhalasztotta valamennyi világégéssel és terrortámadással rémisztgető/stimuláló akciófilmjének premierjét, egy füst alatt megkezdte a katonai helytállás opusainak csatasorba rendezését. Az Ellenséges terület, amely a „hérosz a harcmezőn”-típusú mozik első darabja, csak afféle bemelegítés az igazi nagyágyúk, Mel Gibson (We Were Soldiers) és Ridley Scott (Black Hawk Down) történelemórája előtt. Minthogy ambícióit tekintve filmünk – mely John Milius zászlólengető akciómoziját, Az Intruderek támadását idézi – nem több A szökevény háborús variánsánál, hiba lenne értékeit mással, mint a szórakoztatás mércéjével mérni. Tiszta sor, ez a film nem végződhet másképp, mint a bajnok győzelmével. Aki ezzel megbékélve nem sétál ki a moziból, nyilván abban bízik, hogy ha már megint valami hazug képregénnyel etetik, legalább lesz min a körmét rágnia vagy jóízűeket csettintenie. Az elvárások sikeres leszállítása után egyetlen lényegi kérdés marad: mihez asszisztálunk? Egy emberire maszkírozott hős élet-halál harcához vagy egy hollywoodi sportoló téli akadályversenyéhez? Rossz hír: B válasz. John Moore reklámfilmrendezőnek semmije sincs, amivel két látványosra vágott jelenet közben kitöltené a filmjét. A még szimpatikusnak se mondható Owen Wilson fapofával vágtat a fagyott tájban, Gene Hackman pedig rutinosan feszít egyenruhájában, és megelégszik, mert ide ez is jó, egy korábbi filmjéből hozott fintorral.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2466