KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeretni bolondulásig

Köves Gábor

 

A hölgy kissé bogaras – valami ilyesféle filmünk kezdő hangütése, amely a híres francia szabadalom, a vígjátékba oltott vitamininjekció ígéretét kelti. Audrey Tautou (Amélie csodálatos élete) egészestés bambi-szemei is ezt az irányt erősítik. A leányzó szíve darabokban, egyre csüggedtebben szemez a telefonnal, ami – s ez igencsak valósághű részlet – csak nem akar megcsörrenni. A gazember nem jelentkezik, de a kislány nem adja fel, fejjel megy a falnak, elhatározásában szerelmesének várandós felesége sem zavarja. Amikor a történetet az ostromlott fél szemszögéből kezdhetjük szemlélni, akkor kell leesni a tantusznak, hogy a viszonzatlan románcocskának van egy másik, valóságosabb és kellemetlenebb olvasata is. A bárányfelhős ábrándok vihart kavarnak: ami az egyik oldalról nézve bohókás közeledési kísérletnek tűnt, az a másikon egy ismeretlen egyre kellemetlenebbé váló zaklatását jelenti. A szerelmi megszállottságról szólna a film, amikor a magány szülte kétségbeesés átlépi a patológia határát. Érdekes, ha nem is a legeredetibb képlet, melynek filmes formába öntése sajnos hibádzik. Az ifjú Polanski vagy az éltesebb Chabrol nagyon értett hozzá, hogyan kell egy hétköznapinak induló kamaradrámából pontos lélektani thrillert csinálni, rendezőnknek azonban nem sikerült megtalálnia a megfelelő tónusokat az átmenet megteremtéséhez. Egy emberélet kis híján végzetesen megbicsaklik, de még mindig mintha azt a virágmintás vígjátékocskát látnánk, amit egy órával korábban ígértek nekünk. Apró bosszúság, ez minden, harcos jókedvünkön nem ront, világfájdalmunkon nem javít. Ennyi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2786