KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó tánc

Barna György

Kettős gyilkosságért – enyhítő körülmény hiányában – halálra ítélik Cindyt (Sharon Stone), aki az évek óta tartó jogi processzusok terhe alatt már megváltásként várja mielőbbi kivégzését. A végrehajtás előtti utolsó forduló, a kormányzó elé terjesztendő kegyelmi kérvény ügyét egy fiatal ügyvéd-titán kapja. Személyes bizonyítási vágya, valamint annak a korábban eltusolt körülménynek az „előbányászása”, hogy a lány kábítószer hatása alatt ölt, konfliktusba keverik az elítélttel és a politikai itatóspapírként működő igazságszolgáltatással. Közeledik a kormányzóválasztás. A média és a nép (ebben a sorrendben) mozgatja a kormányzó kemény kezét: nem ad kegyelmet. Hayes ügyvédet elbocsátják. Cindyt elaltatják. Különös hatású, dokumentumfilmszerű blokk a humánus hóhérság technicizáltságának paradox képsora. Az Ember csupán megkötözi a pácienst, beköti az infúziót, ellép három métert és benyomja a play-gombot az Altatóinjekció-adagolás-útján-kivégző rendszeren (AAÚK-system). Bruce Beresford, az Oscar-díjjal jutalmazott Miss Daisy sofőrje rendezőjének filmje egyedül itt, és így foglal állást a halálos ítélettel szemben. Ezek a kemény és precíz, a hatásvadászatot átmenetileg kerülő (mert nem a haldokló iránti, némileg olcsóbb együttérzésre játszó), tényfeltáró mozgóképek mentik fel, valamelyest, a cselekményében egyébként rutinmegoldásokba ragadt filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=295