KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sátánka

Elek Kálmán

 

Tim Burton és Kevin Smith, vagyis a Támad a Mars! és a Dogma szelleme kísért az új Adam Sandler-filmben. Hogy mire képes, kiknek a kiszolgálására hajlandó Sandler, köztudomású, hiszen kivétel nélkül minden filmjében ugyanazt a figurát játssza, s a humornak ugyanarra a szintjére ereszkedik. Ennyi idő és film elteltével késő és fölösleges is heves kirohanást intézni ellene: aki még mindig nem unta meg a bevételek által szentesített stílust és annak legnevesebb képviselőjét, most már nem is fogja: nekik, tehát nem keveseknek szól a Sátánka, Sandler bombabiztosnak hitt, legfrissebb próbálkozása. A hagyomány nem szakadt meg: az ügyefogyott, de szeretnivalóan naiv főhősök sorában elérkeztünk az ördög legkisebb fiához, akinek – még pokoli viszonylatban is – gonosz és erőfölényben lévő bátyjaival kell megküzdenie a pokolnál némileg magasabban fekvő Manhattanben, ahol a gaz testvérek kaján vigyorral az arcukon, nagy elánnal szervezik a világvége beköszöntét. Ugyancsak hagyomány, s az értékelhetőbbek közül való, hogy Sandler most sem próbálja palástolni, mennyire kezdetleges eszközökkel játszik, s hogy humora milyen szűk határok között mozog. Szimpatikus, ahogy nem csinál titkot abból, mit is kínál tulajdonképpen: a hangulat önképzőköri, a gegek kamaszosan alpáriak. Ami a korábbi Sandler-darabokhoz képest változott, az leginkább a körítés minőségén és mennyiségén mérhető. Ahogy az Burtonnel és Smith-szel is megesett, Sandler is helyet foglalhatott egyszer a terülj-terülj-asztalkámnál, s mindaz, amit csak kívánt, filmjében valóra vált. Számítógépes trükkök, aprólékosan kidolgozott díszletek, hatalmas statisztéria és nem utolsósorban Sandler kedvenc kultusz-sztárjai (Tarantino, Keitel, Dangerfield, Ifans, Ozzy Osborn) – mind-mind belefértek a filmbe. Sandler egy lépéssel sem maradt le Burton és Smith mögött, a gyártó New Line és tulajdonosa, a Warner részvényeinek árfolyama pedig rég esett ekkorát…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3283