KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Z, a hangya

Kömlődi Ferenc

 

Romantikus fekete komédia, százszázalékos számítógépes animációban. Esetleg Fritz Lang Metropolisza, hangya-verzióban. Ámbár Orwell és Huxley szellemei is kísértenek. Továbbá egy jó (és követhető) forgatókönyv, merthogy a hasonló produkciók történetmesélése ugyancsak döcög, s ha nem, akkor túlzottan didaktikus. A mese ezúttal felnőtteknek szól, de a mesét ezúttal a gyerekek is végigélvezik.

Földalatti hangya-kolónia sürög-forog, a testek arctalan fekete masszává állnak össze, az uralkodók immáron csak bábuk a hatalom sakkmesterei kezében. A társadalmi hierarchia felettébb egyszerű: a koszos munkát munkások és harcosok végzik. A palota unalmából menekülő szépséges Bala hercegnő, a hatlábú Sharon Stone baba (és Sharon Stone hang) leszáll a mélybe, és egy bohókás estén a Woody Allen utánzattal (és Woody Allen hang), a magányos Z-4195-tel találkozik. Az öntudatos és munkakerülő, a balfácán és önhibáján kívül háborús hős lázadóval. Komikus táncra perdülnek, s lőn románc. Éjsötét álomtájakon (majdnem) éjsötét álomképek peregnek...

De valahol létezik egy monolit, a messzi és csak bolondok fantáziálta Inszektópia. A szerelmetes kishangya és élete párja oda igyekeznek, oda menekülnek. A gonosz szorításából azonban nincs menekvés... Vagy mégis? Humor, bátorság és szépség legyőzhetik-e az ármányt?

Minden bizonnyal. Az arctalan fekete massza pedig individuumokká hullik szét...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3905