KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Good Will Hunting

Békés Pál

 

Aki zseni, az deviáns. Tudja ezt minden átlagember. Aki zseni, és mégsem deviáns, az elüt a zsenik átlagától, tehát szintén deviáns. (Nincs menekvés!) Ám a nem-deviáns zseniről nemigen lehet filmet csinálni, tehát maradjunk az átlag-zseninél, mint amilyen Will Hunting, a matematika géniusza, civilben sokgyermekes boston-külsői prolicsalád sarja. Ez a Will kissé karcos alkat, így hát a zsenijét fölfedező mezei matematika-professzornak egyenesen a börtönből kell kihoznia, hogy nekiláthasson a nyersgyémánt csiszolásának.

Az igazi küzdelem azonban nem a nyersgyémántot csiszolgató professzor, hanem az általa vadhajtás-nyesegetésre felkért pszichiáter és a vadzseni között zajlik. A pszichiáter ugyanis szívós munkával felébreszti Willben az emberi szabadság alapkérdései iránti fogékonyságot. Valamint azt sugallja páciensének, amit manapság minden magára valamit adó műalkotás egyszersmind dezodor-reklám: LÉGY ÖNMAGAD! Hogy ez pontosan mit jelent egy műalkotás, illetve egy dezodor esetében, azt nehéz volna formalizálni. A boston-külsői vadzsenit illetően az eredmény kétes: Will Hunting a nem egészen egyértelmű záróképsorok tanúsága szerint (talán) megfutamodik a matematika-géniuszi pálya elől és a szabadságot választja - rozoga autójával nekiered az országútnak, úgy, ahogyan az amerikai filmekben a „szabadság választása” közmegegyezés szerint ábrázoltatik.

Gus Van Sant, aki az amerikai független filmkészítők sztárjaként alapozta meg hírnevét, ezzel a filmmel elveszítette függetlenségét, ám biztosította helyét a főáramban. Az 1991-es, kritikai sikert és anyagi bukást hozó igen egyéni hangú Otthonom, Idaho után ezúttal kritikai és kasszasikert egyaránt jelentő, a függetlenség ködös karizmájával immár nem kacérkodó filmmel lépett elénk. Ha nem azt az évet fogja ki, amikor olyan megaprodukcióval kell versengenie, mint a Titanic, akkor talán nem csak filmjének forgatókönyve kap Oscar-díjat. Azért ez sem kevés. Gus Van Sant megtalálta a főútvonalat. Filmjének hőséhez hasonlóan (akit a díjazott forgatókönyvet társszerzőként jegyző Matt Damon alakít), ő is megpattant a bizonytalan és rögös zseni-pálya elől. Most ott robog a nyílegyenes hatsávos sztrádán, az ilyen utak pedig - ha baleset nem történik - általában elvezetnek valahová.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4000