KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szökevényvonat

Nagy Zsolt

 

Szokatlan alaphelyzet: japán ötlet alapján egy orosz rendező amerikai színészekkel készít filmet. A kultúrák keveredéséből akár izgalmasan eredeti művek is születhetnek. A kalandfilm és a lélektani dráma már nehezebben vegyíthető, kettős érzékenységet, kétféle rendezői tudást igényel.

Koncsalovszkij, aki emberábrázoló képességéről olyan művekkel tett bizonyságot, mint Az első tanító vagy a Szibériáda, a jelek szerint nem tudott, nem akart teljesen kibújni a bőréből, megpróbálta fegyintézetből menekülő hőseit a kalandfilmben megszokottnál árnyaltabban ábrázolni. A végeredmény nem győz meg arról, hogy ezt kellett tennie: a kalandos történetet meg-megakasztja a lélekelemző szándék, az emberi dráma kibontakozásának viszont a kalandfilm kötelező sablonjai állják útját. Ha ez a film mégis kiemelkedik az akciófilmek áradatából, az csakis annak köszönhető, hogy Koncsalovszkij a messziről jött ember ártatlanságával csodálkozik rá az amerikai társadalmat átható végletes, nemes és nemtelen indulatokat szülő individualizmusra. Végzetes, elszabadult indulatokat, rögeszmés céltudatosságot, halálos virtuskodást, az életet egyetlen hatalmas párviadalnak tekintő eltorzult értékrendet állít elénk a rendező. Olyan szuggesztíven, nagy láttató erővel, hogy elhisszük neki: ez (is) Amerika.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4971