KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rainer Werner Fassbinder

Györffy Miklós

 

Azt szokták mondani mostanában az ilyesmire: jelenség. Régebben talán azt mondták: fenomén. Ilyen jelenség, fenomén volt életében és halálában a 37 éves korában váratlanul elhunyt Fassbinder.

Mint az itt folytatólagosan közlésre kerülő életrajz egyik szereplője, Fassbinder egyik közeli munkatársa is kijelenti: nem készített egyetlen olyan filmet sem, amelyben tökéletesen és mindenestül benne volna, amely önmagában véve is remekmű volna. Fassbinder elsősorban nem ennek vagy annak a halhatatlan remekműnek a rendezője volt, hanem: volt. Volt, aki. Összetéveszthetetlenül jellegzetes és jellemző filmcsináló férfi és filmcsinálási szemlélet-módszer. Legendás korjelenség. Lehet, hogy más is, több is. Lehet, de ma még ez nem látszik világosan, és Kurt Raab – Peter Karsten könyve sem vállalkozik kifejtésére. Könyvük az ember és az általa megtestesített jelenség, sőt, mítosz vallatása. Tehát nem filmtörténet, nem filmesztétika, hanem szubjektív vallomások, tanúságtételek sora.

Bár a könyvet két szerző jegyzi, az igazán Kurt Raab műve. Az ő Fassbinder-élményének foglalata. Kurt Raab amolyan mindenese volt Fassbindernek, amíg össze nem vesztek, színésze, forgatókönyvírója, díszlet- és jelmeztervezője, barátja és csodálója, ura, hűséges szolgálója. Könyve részben az ő emlékezése Fassbinderre és saját pályájára, részben pedig az ő és Peter Karsten, egy-két kisebb Fassbinder-szerep alakítójának és újságírónak az interjúi a Fassbinder-banda néhány kulcsfigurájával. Raab is, a többiek is Fassbindert, az embert és fenomént próbálják megfejteni. Emlékezéseikben nyíltan, magától értetődően és hangsúlyosan jutnak szóhoz az érintettek érzelmi és szexuális, túlnyomórészt homoszexuális hányattatásai.

Válogatásunk a könyv anyagának mintegy a felét közli, hol nagyobb, teljes szövegtömböket, hol kisebb részletek tömörítő montázsát. A szöveg összeállítója és fordítója teljesen mellőzte Kurt Raab személyes, Fassbinder-telen kitérőit, valamint a túlságosan „helyiérdekű” érzelmi belügyeket. Kurt Raab nemcsak mint koronatanú számíthat érdeklődésünkre, hanem mint író is, nem hiába forgatókönyvírás az egyik mestersége, de néha azért elveti a sulykot, és közérdeket tulajdonít magánügyeknek.

A Rainer Werner Fassbinder vágyakozása alá alcímül odaírhatnánk: fejezetek egy életregényből. A Fassbinder-univerzumban netán nem eléggé járatos olvasó kezdetben sok ismeretlen névvel találkozik, akárcsak valamely regényben, amely nem fedi föl mindjárt, ki kicsoda. Mint az ilyen regény olvasójától, a mi olvasóinktól is türelmet és figyelmet kérünk, a fontosabb szereplők kontúrjai mind élesen kirajzolódnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 13. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5721