KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sakknovella

Kulcsár Mária

Hogy kerül ide egy balerina? Hol marad a sakkbajnok gyerekkora? Még valami happy end-féle is kikerekedik, s nem őrül meg a főszereplő? – teheti fel a kérdéseket, aki az azonos cím után ítélve Stefan Zweig novellájának szó szerinti megvalósítását várja a filmtől. Az adaptálónak azonban joga, sőt szinte kötelessége a változtatás, hiszen egy gyökeresen más törvényű művészet szabályaihoz kell igazítania az író s a maga mondandóját, megőrizve az irodalmi mű alapvető gondolatait, hangulatait, stílusjegyeit.

A történet lényege: hogyan törik meg (s nem hajlik) von Basil bécsi nagypolgár borotvaéles elméje, nagy stílű, sziklaszilárd jelleme a fasizmus elvetemült kínzásainak hatására? Nem fizikai gyötrelmekről van szó, egyetlen ütés nem csattan, egy csepp vér sem folyik, a főhős a több hónapos szobafogság teljes szellemi vákuumának hatására válik emberi ronccsá. A moziban és napihírekben egyaránt terrorhoz, vérengzéshez, brutalitáshoz szokott mai néző talán nem csalódik, hanem felüdül a tiszta gondolatiság és érzelem láttán. Igaz, nem új irányzat születésének vagyunk tanúi, a film ugyanis 1960-ban készült. (Vajon miért éppen most kerül a magyar közönség elé?)

Gerd Oswald igyekszik hitelesen ábrázolni Zweig világát s a bécsi Anschluss idejét, még a kor filmjeinek stílusát is felidézi plánozásával, világításával, az időben és térben távol eső hasonló képek, azonos mondatok összeillesztésével játszadozó vágásával. Az izgalmasnak ígérkező történetet sajnos melodramatikus jelenetek hígítják fel, s a túl „finom és egyszerű” is az unalom határát súrolná, ha nem lenne a szereposztási telitalálat: Curd Jürgens mint von Basil (ez az operett-név sem Stefan Zweig leleménye). Jürgens nem éppen „eszköztelen” színész, a régimódi színjáték híve, mégis minden gesztusa igaz, s még ha néha kicsit ripacskodik, azt is hitelessé teszi az általa játszott figura minden gondolatának tökéletes átélése. Lenyűgöző belső emberi tartásával és erejével megmenti Oswald sakkfilmjét az érdektelenségtől. Ő tudta, hogyan kell frakkban átmenni egy báltermen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7700