KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Whisky

Turcsányi Sándor

 

Miért, hogy a moziban még véletlenül sem Skócia vagy Amerika jut eszünkbe a whiskyről, hanem Kelet-Európa? Ezúttal, úgy tűnt, mellétrafáltunk, hiszen Uruguay jó messze esik innen. Pedig közelebb van, mint gondolnánk. Már a főcím alatt otthon érezzük magunkat, miénk az utca, az öreg, köhögő autó, a zenét mintha Víg Mihály szerezte volna, a képeket Tarr Béla.

Hovatovább ritkaságszámba megy, ha felnőttek a főszereplők, idős hősöket választani már-már perverzió. A két dél-amerikai – állítólag ifjú titán – rendező mégis ezt tette.

A bő hatvanas Jacobo Koller egy özönvízelőtti zokniüzem tulajdonosa Montevideóban, az ötvenes Marta a hű alkalmazott: titkárnő, művezető egyszemélyben. Az évtizedes (vagy inkább fél évszázados) rutint Jacobo anyjának halála töri meg; a sírkő avatásra megjön a rég nem látott öcs Brazíliából. A magányos ördög Jacobo megkéri Martát, hogy a látszat kedvéért játssza el a feleség szerepét. Herman, a fivér szintén zokniban utazik, csak ő korszerű olasz gépsorokkal, továbbá igazi feleséggel és gyerekekkel is rendelkezik. Nem kell hozzá sok idő, hogy gyanút fogjon: a bátynak nagyon nincs rendben a szénája.

Elfelejtettem mondani, hogy Kollerék zsidók, amire előbb apróbb, később határozott jelek utalnak, és amikor Herman elmeséli Martának a kedvenc zsidó viccemet (ami úgy kezdődik, hogy haldoklik az öreg Kohn és az a poén, hogy akkor ki van a boltban?), már az sem kérdés, honnan emigráltak Dél-Amerikába.

Marta pazarul játssza a szerepét, elég megszabadulnia a munkaköpenytől és a hullámcsattól, máris szárnyakat kap. Jacobo nehezebb eset, de többször is lelepleződő játékszenvedélye azt sejteti, hogy talán mégsem reménytelen. A temetés után hármasban elutaznak a tengerhez. Jacobo az öccsétől kapott pénzt megteszi ruletten, nyer egy kisebb vagyont és Herman távozása után bőséges gázsival honorálja Marta fellépését. A következő reggel Marta nem jelenik meg a munkahelyén. Nem emlékszem, mikor láttam utoljára ilyen szép nyitott véget. Marta mondén életet kezd a pénzből? Előbb-utóbb visszamegy dolgozni? Hiánya megadja Jacobónak a kezdő lökést? Megannyi izgalmas lehetőség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8436