KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ajánlat

Tüske Zsuzsanna

The Proposition – ausztrál, 2005. Rendezte: John Hillcoat. Írta: Nick Cave. Kép: Benoît Delhomme. Zene: Nick Cave. Szereplők: Guy Pearce (Charlie Burns), Ray Winstone (Stanley), Danny Huston (Arthur), John Hurt (Lamb), Emily Watson (Martha). Gyártó: Surefire / Pictures in Paradise / UK Film Council. Forgalmazó: Odeon Film. Feliratos. 92 perc.

 

Az utóbbi években született néhány alkotás, amely megkísérelt életet lehelni egy olyan halottnak hitt klasszikus műfajba, mint a western. Az ajánlat nem csupán az egyik legragyogóbb csillag a még mindig távolinak tűnő zsánerhorizonton, de a forgatókönyvíróként és zeneszerzőként közreműködő Nick Cave, valamint John Hillcoat rendező kézjegyeit viselő szerzői mű is egyben. Már 1988-ban készült első közös munkájuk, a nyers brutalitás erőteljes színeivel dolgozó Ghosts of Civil Dead című börtönfilm főtémája is a rabság volt, rácsai közt az őrök is egy hatalmas rendszer részeivé, áldozataivá válnak – nincs ez másképp 2005-ös alkotásukban sem, ahol a lét egzisztencialista értelmezésének alapmotívuma már sokkal éteribb hangon, a western lírai közegébe átemelve szólal meg.

A helyszín az elvadult ausztrál föld, amelyen a civilizált Angliából érkezett Stanley kapitány próbál új világot teremteni. Egy rajtaütésen foglyul ejt két fivért, egy családi bűnbanda kiugrott tagjait, majd az idősebbik fiút, Charlie Burnst rettenetes alkuba kényszeríti: ahhoz, hogy öccsét megmentse a kivégzéstől, karácsony napjáig meg kell gyilkolnia bátyját, a sivatagban fantomként bújkáló, különös kegyetlenségéről hírhedt Arthur Burnst. Charlie rátalál testvérére, ám ahogy a város bosszúszomja erősödik, úgy csúszik ki az irányítás a kapitány kezéből, míg végül a földi pokol saját otthonát is eléri. A két cselekményszál, mely kétféle családi összetartozást ábrázol, a fináléban dermesztő, mégis mágikus egységbe kerül, ahol a hétköznapi rémálom valósággá válik.

Charlie misztikus bolyongása a hipnotikus erejűvé stilizált pusztában, a hidegvérű gyilkos, Arthur meditatív poétizálása, valamint a Nick Cave-féle sötéten izzó zenei tónusok különös elegyet képeznek a nyers erőszak, a rögrealizmus megjelenítésével. A végeredmény olyan tökéletesen egyedi, szuggesztív filmballada, amely egyfelől belső tudatfolyamok finomművű ábrázolása, ugyanakkor minden üresjáratot mellőző, szikár cselekménye révén egy eltemetett műfaj feltámasztását is méltón szolgálja. Akárcsak az utóbbi évek legerősebb westernjeiben, mint a Börtönvonat Yumába vagy a Jesse James meggyilkolása esetében, a végső leszámolás egyben a hős másik énjének felszámolását is jelenti, ami eredendően a Pat Garrett és Billy, a kölyökből ismerős. Hillcoat és Cave azonban olyasmit vittek véghez, amire Sam Peckinpah és Bob Dylan közös munkája óta nemigen volt példa a műfajban: színtiszta költészetet vetettek vászonra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9515