KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rio

Pálos Máté

Rio – amerikai, 2011. Rendezte: Carlos Sardanha. Írta: Todd Jones, Earl Richey Jones és Carlos Sardanha. Kép: Renato Falcao. Zene: John Powell. Gyártó: Blue Sky Studios / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 86 perc.

Mikor az egészestés animáció túllépett a történetmesélésen, és a háromdimenziós attrakció mellett további szórakoztatási faktorra áhítozik, a másfélórás mozgóképet egy hatalmas partira cserélve, keresve sem lehetne jobb helyszínt találni Rio de Janeirónál. A Rio főszereplője nem is a gyáva, „földhözragadt” Azúr, aki a madárdílerek és újdonsült papagájszerelme miatt kénytelen szárnyra kelni, sőt nem is a perifériára szorult emberi karakterek, hanem a magával ragadó karneváli hangulat, a dzsungel ezer színében virító forgatag. A jelmezbe öltözött táncosok mellett a madarak is magukénak érzik a szamba lelkét, így aztán a romantikus kalandfilm átmenet nélkül fordul folyton buliba. Azúr új barátai meglepő egyéniségek, egyszerre gondoskodnak a váratlanul fel-feltörő humorról és a remek dalokról, az érzelgős Disney-módszer helyett a parti ürügyén használva a lendületes dallamokat.

A Jégkorszak trilógia alkotóitól nem is várunk kevesebbet, mint egy minden percében szórakoztató, idegen tájakra kalauzoló, látványos, olykor megható, máskor az adrenalinszintet egekbe szöktető filmet, melynek a története is megáll a lábán. Ahogy Azúr, a Minnesotában nevelkedett arapapagáj megtalálja helyét az ég és a föld között, a kalandba bekapcsolódó Rio de Janeiró-i árva kisfiú is letér a kisstílű bűnözés útjáról. Főszereplőink, legyenek állatok vagy emberek, mind a rikító színek és szenvedélyes dalok hazájában találják meg helyüket. A már jól ismert, de ismét szépen végigvezetett történet megvalósítása minden percében élvezetes, így a mostanában futó gyermekded animációk után végre ismét a mozikba került egy mese, amelyhez csak alibiként kell magunkkal ráncigálnunk a szomszéd kislányát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10675