KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Puszta acél

Sneé Péter

Kockázatos az új, biztosabb befektetésnek látszik az egyszer már kapósat átpofozni és más címke alatt ismét áruba bocsátani. Az igazán nagy ötlet tehát nem alkotói, hanem marketing lelemény immár. Úgy adni el egy régi westernt, hogy az sci-finek lássék, kitűnő piaci elgondolás. Ráadásul a gyártási költséget is leszorítja, hiszen a majdani világégést követő új honfoglalás hősei a sivatagban bolyonganak, ezért nem kell díszlet, és a kukákból öltöznek, tehát nincsen szükségük különösebb kosztümre. A reklám pedig bízvást építhet valamennyi divatos akciós műfajra, elvégre a dizájn vadnyugati csupán, a technológiát Japánból, valamint Dél-Koreából importálják: pisztoly helyett karateütésekkel, rúgásokkal és karddal küzdenek az ellenfelek. Kevés színész elegendő ehhez, a játszó személyek többsége kaszkadőr. Elenyészőek a járulékos beruházások is, a gyerek, a kutya és a szőke nő mellé csupán egy fodrászt kell szerződtetni, aki a hölgy festett fürtjeit ondolálja lakóbunkeri mélyén.

Dramaturg, szövegíró fölösleges. A „Megöllek! – Ne kapkodd el!” – típusú párbeszédek akár rögtönözhetőek, az egyetlen hosszabb monológ pedig úgyis azután hangzik el, hogy a deklamálót előbb megvágták, később egy körülbelül tizenöt centiméteres pengével mellbeszúrták, majd nyársra húzták.

Imponáló szónoki helyzet, kár, hogy nem blankverset választott a derék hullajelölt, dehát Shakespeare nyelve is odaveszett a tűzben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1197