KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Donnie Darko

Köves Gábor

 

Bébi-Lynch – így a verdikt a Donnie Darkót illetően. Már megint ez a féktelen vágy, hogy elhelyezzük az újonnan érkezőket a magunk megnyugtatóan elrendezett univerzumában. Kényelmes, de félrevezető módszer. A Donnie Darko ráadásul szinte tálcán kínálja a mindenféle irányzattal, előzménnyel, trenddel való összehasonlítást. Kertvárosi misztériumjáték, a mézeskalács homlokzatok mögötti kispolgári moszattelepek kíméletlenül abszurd megvilágítása – kiáltsunk Lynch-et! Megannyi nyitva hagyott, látszatra megválaszolt, egyszersmind tucatnyi alternatív megoldást is kínáló kérdés. Kicsoda Donnie Darko? Zavart kamasz, tépelődő megváltó, white trash rebellis? A helyi mozi mindenesetre a Krisztus utolsó megkísértését és az Evil Deadet vetíti Halloween éjszakáján. Nem lehet véletlen. Micsoda a Donnie Darko? Sci-fibe hajló intellektuális labirintus? Az amerikai álom ízekre szedése ezeregyedszerre? Kicsoda Frank, a Darko fiúnak időről-időre megjelenő óriásnyúl, aki megismerteti Donnie-t a világvége beköszöntének pontos dátumával?

A Donnie Darko feladványai szerencsés csillagzat alatt született mozisták számára talán már elsőre is megfejthetők. A rejtély megoldása, Donnie küldetésének valós vagy képzelt volta, a hallucinációk/jelenések, kódolt üzenetek, rejtetett összefüggések feltérképezése izgalmas szellemi munka. A bizarr fordulatok, nosztalgikus pop-balladákra komponált álomszerű jelenetsorok mögött azonban ott húzódik a valóság abszurd rétege, s itt ez a kapocs, ami mint a nyakra tekeredő köldökzsinór, összeköt ezzel a történettel. Az örök kívülállóval, a nagy kamaszkori illúziókkal, a világ árulásával, a hamis prófétákkal. Végre egy zavarba ejtő mozi. Vigyázat, a Donnie Darko nagyon is alkalmas a nyugalom megzavarására.

Jól van ez így, nagyon is jól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2250