KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Barnie apró bosszúságai

Ágfalvi Attila

 

Barnie, a negyvenes éveiben járó francia hivatalnok naponta ingázik otthona és angliai munkahelye között. Élete kiegyensúlyozott: míg Calais-ban felesége és lánya várja, addig Londonban egymásról mit sem tudó szeretői: Marie, a fiatal francia diáklány, és Mark, az intelligens műkincskereskedő. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Barnie a születésnapjára rég várt ajándékot kap, sajnos mindhármójuktól ugyanazt: jegyet május másodikára, az Orient-expresszre…

A két férfi, két nő felállású szerelmi négyszögtörténet nem ritka a filmtörténetben, noha némi eredetiséget kölcsönöz tárgyalt filmünknek az a tény, hogy itt egy férfiba szerelmes a többi szereplő. Ha melodrámát kapnánk, akkor a történet vége nyilván tömeges halál lenne, vígjáték esetén viszont a kötelező megoldás a szereplők váratlan összetalálkozása, titkolózással, félreértésekkel, féltékenységi jelenetekkel, összeveszésekkel és kibékülésekkel. Bruno Chiche filmje arra példa, hogy egy ilyen habkönnyű, színpadra való bohózat is lehet értelmes szórakozás, ha a legalább minimálisan kidolgozott és némi egyéniséggel felruházott karaktereket rátermett színészek játsszák el, és a sokszor látott jelenetek valószerűtlenségét diszkréten groteszkbe hajló humor feledteti: ilyen például az az ötlet, hogy Barnie a családi összeomláshoz vezető nagyjelenetet a véletlenül a tenyerére pillanatragasztózott telefonnal kényszerül végiggesztikulálni és végigpofozkodni. Személy szerint én legfeljebb azt sajnálom, hogy ebből a filmből sem fog kiderülni a magyar néző számára, miért a nálunk szinte ismeretlen Patrice Lucchini napjaink egyik legjobb francia színésze. A film mindazonáltal jó választás lehet egy jóleső semmittevéssel eltöltött nyári nap végére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2592