KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sátánka

Elek Kálmán

 

Tim Burton és Kevin Smith, vagyis a Támad a Mars! és a Dogma szelleme kísért az új Adam Sandler-filmben. Hogy mire képes, kiknek a kiszolgálására hajlandó Sandler, köztudomású, hiszen kivétel nélkül minden filmjében ugyanazt a figurát játssza, s a humornak ugyanarra a szintjére ereszkedik. Ennyi idő és film elteltével késő és fölösleges is heves kirohanást intézni ellene: aki még mindig nem unta meg a bevételek által szentesített stílust és annak legnevesebb képviselőjét, most már nem is fogja: nekik, tehát nem keveseknek szól a Sátánka, Sandler bombabiztosnak hitt, legfrissebb próbálkozása. A hagyomány nem szakadt meg: az ügyefogyott, de szeretnivalóan naiv főhősök sorában elérkeztünk az ördög legkisebb fiához, akinek – még pokoli viszonylatban is – gonosz és erőfölényben lévő bátyjaival kell megküzdenie a pokolnál némileg magasabban fekvő Manhattanben, ahol a gaz testvérek kaján vigyorral az arcukon, nagy elánnal szervezik a világvége beköszöntét. Ugyancsak hagyomány, s az értékelhetőbbek közül való, hogy Sandler most sem próbálja palástolni, mennyire kezdetleges eszközökkel játszik, s hogy humora milyen szűk határok között mozog. Szimpatikus, ahogy nem csinál titkot abból, mit is kínál tulajdonképpen: a hangulat önképzőköri, a gegek kamaszosan alpáriak. Ami a korábbi Sandler-darabokhoz képest változott, az leginkább a körítés minőségén és mennyiségén mérhető. Ahogy az Burtonnel és Smith-szel is megesett, Sandler is helyet foglalhatott egyszer a terülj-terülj-asztalkámnál, s mindaz, amit csak kívánt, filmjében valóra vált. Számítógépes trükkök, aprólékosan kidolgozott díszletek, hatalmas statisztéria és nem utolsósorban Sandler kedvenc kultusz-sztárjai (Tarantino, Keitel, Dangerfield, Ifans, Ozzy Osborn) – mind-mind belefértek a filmbe. Sandler egy lépéssel sem maradt le Burton és Smith mögött, a gyártó New Line és tulajdonosa, a Warner részvényeinek árfolyama pedig rég esett ekkorát…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3283