KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Grigorij Csuhraj (1921–2001)

Geréb Anna

 

Éppen elmúlt 18, amikor 1939-ben ráöltötték a mundért. A légi deszantosokkal harcolt a fasiszták ellen, mígnem itt, nálunk, súlyosan megsebesült.

Késõbb szinte gyûjtötte a magyar barátokat, legyenek azok osztálytársak az 1953-ban elvégzett filmfõiskoláról, vagy évek múltán tanítványok ugyanott, esetleg rendezõ-kollégák, netán ápolók és betegtársak a füredi szívkórházból, ahová rendszeresen visszajárt.

Különösen az elsõ két filmje volt sokkoló hatású. Az 1956-os A negyvenegyedik – valójában az elsõ önálló munkája – szenvedélyes-romantikus love story a halálos ellenségek között: az „osztályidegen” fehér tiszt rokonszenves figurája a mai napig emlékezetes marad.

A cannes-i fõdíj és sok más jutalom ellenére már akkor éveket kellett várnia, hogy létrehozza következõ mûvét, a megrendítõ Ballada a katonárólt (1959) a hõsi halálra egyáltalán nem készülõ, egyszerû kiskatonáról. Újabb nemzetközi díjak, újabb kihagyott évek, és jön a Tiszta égbolt, a sztálinizmus nyílt tagadása és a törvénytelenségek sokáig legbátrabb kritikája.

A világhír csúcsán azonban megtört a pályája. Miközben élére állt az elsõ önfenntartó kísérleti filmstúdió megszervezésének (ez volt az 1966 és 1976 között engedélyezett Debjut), egy lírai falusi történet (Volt egyszer egy öregember, 1964) és két dokumentumfilm került ki a keze alól. Pontosabban forgatott még két játékfilmet is: az 1977-ben készült és azonnal betiltott remekmûvet, Az ingoványt és egy joggal szégyellt kényszervállalkozást, az olaszokkal közösen gyártott Az élet szépet (1980), Ornella Mutival és Giancarlo Gianninival.

Alig négy-öt filmmel beírta magát a filmtörténetbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3843