KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sirens

Szirének

Sneé Péter

Kecsegtető történet a szabadság és a szerelem összefonódásáról. Emlékszünk talán még a hatvanas, hetvenes évek hasonló témájú jugoszláv filmjeire, micsoda tűz csapott ki azokból, s a béklyó elvetésének mekkora örömét árasztották. Szinte izzott, sistergett a vászon. John Duigan mindebből programot csinál és korrektül, angolos hidegvérrel mondja föl a leckét. Egy Sidney-i kiállításról eltanácsolják Norma Lindsay pornografikusnak ítélt festményét a harmincas években. Fiatal lelkészt küldenek az alkotóhoz, hogy rávegyék az önkéntes visszalépésre. Anthony feleségével látogat a farmra, ahol a művész családja és aktmodelljei fogadják. Vendéglátóik szabados életvitele mindkettőjüket fölháborítja, ám hatása alól egyikük sem vonhatja ki magát.

Pikáns helyzet, förgeteges komédiára és fontos igazságok megfogalmazására egyaránt kitűnő, töméntelen, kopogó mondaton kívül mégsem csihol ki egyebet az írórendezőből. Fecsegnek tehát szereplői, játékuk pedig halovány. Ausztrália csodálatos ősparkjairól sem készülhetett ennyire bágyadt, fakó tudósítás. Duiganból hiányzik a légkör iránti érzék. Filmje oly pezsdítő, mintha lelkipásztor hősére hagyta volna a tobzódó bujaság ábrázolását. Almos szirénjeitől akár postajáratban közlekedhetnénk Kirké szigete és Szkülla között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=40