KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Good Will Hunting

Békés Pál

 

Aki zseni, az deviáns. Tudja ezt minden átlagember. Aki zseni, és mégsem deviáns, az elüt a zsenik átlagától, tehát szintén deviáns. (Nincs menekvés!) Ám a nem-deviáns zseniről nemigen lehet filmet csinálni, tehát maradjunk az átlag-zseninél, mint amilyen Will Hunting, a matematika géniusza, civilben sokgyermekes boston-külsői prolicsalád sarja. Ez a Will kissé karcos alkat, így hát a zsenijét fölfedező mezei matematika-professzornak egyenesen a börtönből kell kihoznia, hogy nekiláthasson a nyersgyémánt csiszolásának.

Az igazi küzdelem azonban nem a nyersgyémántot csiszolgató professzor, hanem az általa vadhajtás-nyesegetésre felkért pszichiáter és a vadzseni között zajlik. A pszichiáter ugyanis szívós munkával felébreszti Willben az emberi szabadság alapkérdései iránti fogékonyságot. Valamint azt sugallja páciensének, amit manapság minden magára valamit adó műalkotás egyszersmind dezodor-reklám: LÉGY ÖNMAGAD! Hogy ez pontosan mit jelent egy műalkotás, illetve egy dezodor esetében, azt nehéz volna formalizálni. A boston-külsői vadzsenit illetően az eredmény kétes: Will Hunting a nem egészen egyértelmű záróképsorok tanúsága szerint (talán) megfutamodik a matematika-géniuszi pálya elől és a szabadságot választja - rozoga autójával nekiered az országútnak, úgy, ahogyan az amerikai filmekben a „szabadság választása” közmegegyezés szerint ábrázoltatik.

Gus Van Sant, aki az amerikai független filmkészítők sztárjaként alapozta meg hírnevét, ezzel a filmmel elveszítette függetlenségét, ám biztosította helyét a főáramban. Az 1991-es, kritikai sikert és anyagi bukást hozó igen egyéni hangú Otthonom, Idaho után ezúttal kritikai és kasszasikert egyaránt jelentő, a függetlenség ködös karizmájával immár nem kacérkodó filmmel lépett elénk. Ha nem azt az évet fogja ki, amikor olyan megaprodukcióval kell versengenie, mint a Titanic, akkor talán nem csak filmjének forgatókönyve kap Oscar-díjat. Azért ez sem kevés. Gus Van Sant megtalálta a főútvonalat. Filmjének hőséhez hasonlóan (akit a díjazott forgatókönyvet társszerzőként jegyző Matt Damon alakít), ő is megpattant a bizonytalan és rögös zseni-pálya elől. Most ott robog a nyílegyenes hatsávos sztrádán, az ilyen utak pedig - ha baleset nem történik - általában elvezetnek valahová.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4000