KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Válótársak

Varga Zoltán

 

A Válótársak ambíciója, hogy a klasszikus screwball comedy örököse legyen, bár nem teljesen sikertelen, mégsem ajándékoz meg bennünket maradandó élménnyel. A vígjáték emlegetett szépemlékű alműfaja a „nemek harcából” merítette frivol és csípős humorát, s tette ezt kifejezetten bolondos, cikázó cselekménnyel. Legemlékezetesebb hősnői, Carole Lombard vagy Doris Day után szerencsére ezúttal egy vörös hajú szépséget láthatunk ringbe szállni a másik nem ellen, kezdetben a bíróságon, utóbb a hálószobában, végül az anyakönyvvezetőnél. A film főszereplői, Julianne Moore és Pierce Brosnan ha nem is elsősorban komikus képességeikről nevezetesek, mindketten élnek a nem különösebben kidolgozott szerepek lehetőségeivel. Válóperes ügyvédeket játszanak, akik rendre egymás riválisai a tárgyalóteremben, de a kezdeti – illetve kezdetben sem komoly – ellenségeskedésüket fölváltja a vonzalom, sőt, még egy annál is nemesebb érzelem. Mire idáig eljutnak, számos helyzet- és jellemkomikumra épülő jelenet szerez kellemes perceket; a film következetessége akkor törik meg, amikor hőseink egy peres ügy kapcsán Írországba utaznak, s feledvén a nyüzsgő New Yorkot, úgy tűnik, mintha velük együtt egy másik filmbe csöppentünk volna és sajnos a későbbiekben sem kapjuk vissza a kezdeti hangvételt. De legalább lehet látni Julianne-t ír táncot járni, Brosnant meg sörivó versenyen részt venni. A Válótársakat egy visszatérő poénja alapján snowball comedyként is számon tarthatnánk, már ha bárki is ragaszkodik hozzá, hogy számon tartsuk ezt a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4815