KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A zsaru és a szex

Bikácsy Gergely

Sajnos nem jó film Alain Corneau új munkája, A kölyök (Le môme), melynek a MOKÉP ízléstelenül rikító magyar címet adott. Azért mondjuk, hogy sajnos, mert Corneau néhány eddigi bűnügyi filmje, a Police Python, a Csapda, vagy a nálunk nem játszott Série noire a műfaj legjelesebb darabjai közé tartoznak.

A zsaru és a szexben egy ifjú és vagány, külteleki kissrácból rendőrré „nevelt” zsaru végzetesen beleszeret egy mulatt luxusszajhába. Elrabolja a lányt, látszólag azért, hogy egy hatalmas fegyvercsempész-bandát leleplezhessen a segítségével, ám valójában csak a lány érdekli. Végigszeretkezik az egész filmet. A bűnözők visszarabolják tőle. Ő megint elrabolja. A bűnözők üldözik. Ő a bűnözőket. Végül, francia „kölyök-Rambóként” kézirakétával robbantja szét kocsijukat.

„A zsarunak is van szíve”, és ezen kár gúnyolódnunk, feltehetően valóban van, hiszen a WC-sarokban ismeretlenekkel is szeretkező (nem mindig luxusviselkedésű), ám párducmeztelen szajhát feleségül óhajtja venni. Hosszú autósüldözéseken kívül Corneau-nak most csak arra telik, hogy időnként zsarunk szörnyű gyermekkorából vágjon be visszapillantó képsorokat. Akkor is, most is, egy jóságos „atyarendőr” menti meg. De ez a könnyes atya most börtönbe juttatja a kézirakétával önbíráskodó Rambo-fiókát. Nem Amerikában vagyunk, hanem Párizsban. Hamisan moralizáló filmeket itt készítenek csak igazán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/05 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5035