KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Moziháború a Vadnyugaton

Faragó Zsuzsa

 

Oleg Tabakov sír. Némafilm pereg, szomorú szerelmi történet – a kövér és pénzéhes kocsmárost, a vadnyugati Saloon tulajdonosát szíve mélyéig meghatja a látvány. Olyannyira, hogy álnokul összeesküszik a mozis ellen, mert szívében ezzel az újonnan ébredt hatalmas jósággal nem képes többé harácsolni, s így félő, hogy elszegényedik.

Ebben a filmben minden elem jelen van, ami népszerű lehet a Szovjetunióban. Amerikai western és paródia, eszt-ráddalok és enyhe moralizálás, burleszk és érzelmesség – gondosan és hitelesen összeszedett western-külsőségek, folyton dörgő koltok, dalra fakadó hősök. A főszereplő, a Jóember: a gyermekszemű Andrej Mironov, s mint mostanában annyiszor, intrikust alakít Oleg Tabakov. Alek-szandra Aaszmjae szőke és gömbölyű – mi kellhet még?

Zavart szomorúsággal néztem végig az 1987-es év egyik szovjet kasszasikerét. Zavartan, mert a western-külsőségek (nyilván óriási költséggel) mintha hitelesek lennének, ám a rendezőnő, Alla Szurikova adósunk marad a Vadnyugat ismert hőseinek felidézésével, s enélkül paródiája a verekedések végeláthatatlan és végső soron egyáltalán nem mulatságos sorába fullad. Zavartan, mert a naiv mozis hittételének („A filmművészet az a Messiás, mely képes minket megváltani!”) gyermeki morálja sem hitelessé, sem ironikussá nem válik a zűrzavaros jelenetekben. Zavartan, mert ez a szétfele húzó, ezerfele kacsintó, népszerűségért lihegő mozi sem megváltani, sem szórakoztatni nem képes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5316