KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A férfiakalnd elmarad

Boros József

A női egyenjogúság témája olykor leszbikus túlzásokra ragadtatja a szerzőnőket: láthatólag elgyönyörködnek asszony- és leányhőseik makulátlan lelkében, intelligenciájában, bájos szépségében, a szavakból, mozdulatokból áradó finom felsőbbrendűségben, amely az egyenrangú nő sajátja. Mindezzel szemben áll az idétlen, önhitt, csöppet sem vonzó férfitest és -szellem, amely olyannyira nevetséges, hogy a világ végezetéig elegendő anyagot szolgáltathat a filmvígjátékot író, rendező hölgyek számára.

Marie Polednákova megsokszorozza az örök emberpárt, három feleség és három férj is bizonyíthatja utóbbiak sokrendbéli esendőségét az előbbiekkel szemben. A külön vakációra igyekvő családapák akciói a Férfiak póráz nélkül mintáját követik, de ezek nemcsak leleményben, hanem a családi-társadalmi háttér szatirikus felidézésében és a jellemábrázolás keserűségében is elmaradnak Mario Monicelli filmjétől. A kelet-európai jólét és a – rosszul elképzelt – értelmiségi-művészi munka unalmas kulisszái között ez nem meglepő. Szerencsére a férjek a rájuk tukmált gyerekhaddal együtt egy hegyi kunyhóba kerülnek, s itt Polednákova sem tőlük, sem önmagától nem tagad meg némi ötletességet az önellátó élet csetlés-botlásaiban.

A gyerekszereplők nemre való tekintet nélkül aranyosak, s ez így van jól, hiszen a nemi jelleg csak később vág rendet közöttük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/01 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6232