KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapda a zsoldosoknak

Farkas András

 

Talán helyesebb lett volna, ha a Csapda a zsoldosoknak című film a „keresztségben” a Volt egyszer egy Vadkelet nevet kapja. A sztori ugyanis némi változtatással ugyanaz, mint a mintául választott alkotásé, Sergio Leone filmjéé. S hogy melyek ezek a változtatások? A cselekmény vontatott, vánszorgó; a naturalizmus nyers, durvább; a lövöldözés öncélú s vége-nincs; megjelenik, indokolatlanul a horror (talán adózva Drakula honi s ártalmatlan emlékének?); s persze a helyszín – a film legfőbb erénye e táj, a Fogarasi Havasok. Mindezen túl a zene is egyezik a példazenével; a Halál a film végére rekedtre énekli magát. Sergiu Nicolaescu filmje érdekes módon mégis gyöngécske, pedig hű volt a másolás… Papírízű, patyolatfehér és bűnfekete hősök és antihősök hiteltelen alakjai téblábolnak (sűrű golyózáporban) a vásznon, miközben a néző egyre becsapottabbnak, kisemmizettebnek érzi magát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7073