KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Caddie

Ledniczky Márton

Így becézik a film asszonyhősét, mégpedig azért, mert kísértetiesen emlékeztet (?) a legcsinosabb, a legkarcsúbb amerikai autóra, a Cadillacre. Legalábbis így teszi neki a szépet egyik hódolója a sok közül. Igen, mert a szép Caddie, miután öntudatosan otthagyta férjét, és két gyerekével csatangol egyik lakásból a másikba a 20-as évek Sydney-jében, kénytelen újabb és újabb férfiakban bízni, hogy aztán azok rendre ne váltsák be a hozzájuk fűzött reményeket. Úgy vagyunk ezzel, mint a minden esti krimivel; tudjuk, a főhős nem kaphat halálos lövést (csak majdnem halálosat), mert akkor idejekorán vége lenne a filmnek. Itt is Caddie-nek újra és újra csalódnia kell másfél órán keresztül, hogy végül elszegényedetten, árván, reménytelenül gyermekeiben találja meg „élete értelmét”.

Eközben azonban a film hangulatosan folydogál medrében, nagyobb árvíztől, de a kiapadástól sem kell tartani. A rendező jó stílusérzékkel teremti meg mind a harsány tömegjelenetek, mind a halk kettősök atmoszféráját, melyeket néha ügyesen vágott flash back képekkel szakít meg. A film „túl szép” ahhoz, hogy a kor hiteles képét alkothassa, így inkább csak hangulatos életképek sorozata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7704