KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A repülő madár árnyéka

Loránd Gábor

 

Egy nehéz időket megélt veterán elvtárs és felesége erős rosszallással összenéz, mert ugyan nem trágár, de kissé „csúnya” szót hall.

Lássuk az előzményeket. Jana, ifjú leány (ami szó kiejtője) barátjával motorozott, buktak, a fiú meghalt. A lány eljön a szülőkhöz, és az anya unszolására néhány hetet náluk tölt, együtt felejteni. Lassan beilleszkedik a családba, a hangulat is javulni kezd. Az apával azonban Jana sehogy sem tud jó viszonyt kialakítani. Erről ők ketten tehetnek a legkevésbé, sokkal inkább a rendező, aki abból indult ki, hogy ahol nemzedékek vannak, ott bizonyára nemzedéki ellentétek is. Épp ezért a papa kezdettől utálja a lányt. (Ez csak logikus, hiszen ő volt kedvenc fia utolsó szerelme.) Ennek jegyében goromba, undok és bizalmatlan. Hogy teljes legyen a kép, Jana sem viselkedik normálisan (tegyük hozzá, ezt egyikőjüknél sem fájdalmuk indokolja); néha sír, de főleg vihog – hála a túladagolt szinkronnak, hangosabban is a kelleténél –, ha pedig nem teszi mindezt, úgy az a bűne, hogy farmert visel és mond egy „csúnyát”. Ekképp tombol a nemzedéki ellentét, amely még akkor is kiagyalt, ha figyelembe vesszük, hogy veteránunk kisvárosi, Jana pedig „modern” prágai. Sajnálatos, és úgy vélem indokolatlan a „régiek” ilyen ábrázolása, mint ahogy az sem biztos, hogy a fiatalok is csak annyit tudnak saját vágyaikról, hogy „megfoghatatlanok, mint a repülő madár árnyéka”. (Ők mondták.) A kérdés legalábbis bonyolultabb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7915