KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Báránybőrben

Sneé Péter

Kit rémálom gyötör, ébredni vágyik. Arra viszont nem volt példa még ezidáig, hogy békésen szenderegjünk tőle, mint a Báránybőrben nézőterén, ahol a konfliktus kirobbanásakor fegyverdörgésre riadók kuncogásban törnek ki a szörnyű leszámolás láttán. Nem harsány nevetés csattan föl, amivel feszültségünkön oldanánk, amikor nem bírjuk tovább a rettenetet, hanem jól felismerhető vihánc hallik, s a megjegyzések záporoznak. Szó ami szó, a filmkészítés bizonyos szakismeretet követel, mert anélkül még egy rossz zsarolási sztorit sem lehet eladhatóvá tenni. Vágjon bármilyen visszataszító képet a szerencsétlen Rutger Hauer, Hollywood ügyeletes réme, amit előadatnak vele, azon csak bóbiskolhatunk, vagy somolyoghatunk legföljebb, miközben óránk számlapját fürkésszük a sötétben: mikor lesz már vége?

Annak idején a tekercsek sorsa ipari végfelhasználással zárult. Ha jól tudom, lakkbenzint készítettek belőlük. A modern nyersanyagok alkalmatlanok ilyesmire, tehát a mozgóképes produktumot bemutatják. Mindig. Nálunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=873