KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Submarine

Pápai Zsolt

Submarine – brit-amerikai, 2010. Rendezte és írta: Richard Ayoade. Kép: Erik Wilson. Zene: Andrew Hewitt. Szereplők: Craig Roberts (Olivier), Jasmin Paige (Jordana), Noah Taylor (Lloyd), Paddy Considine (Purvis), Sally Hawkins (Jill). Gyártó: Film4 / Warp Films / Red Hour film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 97 perc.

Angliában nem ritka, hogy egy sikeres tévémunkás nagyjátékfilm-rendezõként is bemutatkozzon; Richard Ayoade eleddig sorozatokban színészkedett, és tavaly debütált rendezõként. Újvilági és brit pénzbõl, európaias ízléssel forgatta le a kortárs amerikai függetlenek fõtémáit megidézõ filmjét. A történet középpontjában a 15 éves Oliver áll, aki szegrõl-végrõl rokona Salinger – a filmben egyébiránt közvetlenül is citált – Zabhegyezõje hõsének, sõt távolról emlékeztet Lester A csábítás trükkje címû opuszának figuráira is, a kortárs amerikai moziból pedig olyan karakterekhez áll közel, mint Wes Anderson Okostojásának Max Fishere, Miguel Arteta Lázongó ifjúságának Nick Twispje vagy éppen Jason Reitman Junójának címszereplõje.

A Submarine nem egyéb, mint kamaszhõse mozgókép-naplója, fantáziálásainak, vágyainak, reményeinek és fájdalmainak foglalata. A történéseket – melyek fókuszában a hõs elsõ szerelmi kapcsolata és szüleinek válságba jutott házassága áll – végig Oliver kommentálja, sokszor decens humorral, igaz, néha némi modorosságtól sem mentesen. Mindazonáltal Ayoadénak jó az arányérzéke és van ízlése, utóbbit mutatja többek között, hogy Ulmer Terelõútjától kezdve Rohmer Éjszakám Mauddal címû klasszikusáig ér a filmes utalások sora.

Továbbá a rendezõ intelligenciáját dicséri, ahogy végigvezeti a mesén a címben is megjelenõ vízmetaforát, amit egyébiránt Joe Dunthorne írótól örökölt. A film Dunthorne 2008-ban publikált regényének adaptációja, és Ayoade mindent megtesz annak érdekében, hogy ne szolgaian dolgozza fel, hanem valóban mozgóképesítse az ihletadó mûvet. Hol Lestert idézõ gyorsmontázst alkalmaz, hol a különbözõ idõsíkok vagy éppen tudattartalmak között ugrabugrál, néhol pedig többszörös expozícióval él, és mindezeket a technikákat úgy használja, hogy ne terhelje meg velük a filmet. A Submarine szerencsére nem egy másfélórás videoklip, hanem intelligens örömmozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10817