KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Huszárik-breviárium

A lehetetlen megkísértése

Csala Károly

 

Vártuk már – talán szabad többes számban beszélnem erről – ezt a könyvet, amióta csak meghirdette a Szabad Tér Kiadó. Már tavalyelőtt is volt megjelenési dátuma. De ha valami, hát ez a fajta könyv nem veszti aktualitását egy-két kurta év alatt: nem holmi aktualitáshoz igazodva készült.

Lencsó László gyűjteménye, amelyet a Koltay Gábor vezette kiadó hat filmszakmai vállalat s a filmfőigazgatóság támogatásával jelentetett meg, végül is könyvészeti jelességként került ki az Alföldi Nyomdából. A formája is, kiadásának finanszírozása is arra vall, hogy számosan tekintették ezt a kiadványt személyes ügyüknek s egyben valamelyest – szakmai és kulturális – közügynek is. Kétségtelen azonban, hogy ez a műfaj – a vegyes szemelvényeket, szövegeket, képeket tematikai és időrendbe komponáló breviárium – az értékes vallomások, dokumentumok részletei mellett óhatatlanul fölvevőhelye szokott lenni közhely-megnyilatkozásoknak is. Ezért aztán némi aggodalommal is tekintettünk a várt könyv megjelenése elé. Tagadhatatlan, hogy ebbe a válogatásba is beférkőztek a közhelyek. De aligha lehetett a dolga az összeállítónak, hogy ezeket egytől egyig kirostálja. Hozzátartoznak ugyanis Huszárik Zoltán életművének értékeléséhez éppúgy, mint személyi legendájához. Ugyanúgy tartoznak hozzá, mint a mélyenszántó megállapítások, amelyekre élete, sorsa s természetesen mindenekfölött a művei adtak késztető alkalmat mindazoknak, akik filmjei, rajzai, írásai vagy eleven személyisége hatása alá kerültek, és érzékelték a mindezekből kisugárzó, kiviharzó ellentmondásokat.

Aki nem érzett ilyesmit Huszárik-művek és Huszárik-megnyilvánulások kapcsán, az természetes módon megmaradhatott a nemtörődöm érzéketlenségnél vagy a gondolattalan rajongással jellemezhető közhely-érzékelés szintjén.

Akárhonnan közelítjük is meg Huszárik Zoltán életét és művét, egész korunkra és környezetünkre jellemző, kiáltó ellentmondások tömkelegébe kell, szükségképpen, botlanunk. Ilyen értelemben Huszárik egy egész történelmi korszak és egy országsors ritka érzékenységű médiuma volt. Sűrítve élte át jellemzőiket. Csaknem négy évtized legfőbb jellemzőit. Sorolnunk kell-e ezeket? Talán megtakaríthatjuk. Hisz csaknem mindannyian személyes tapasztalat vagy némi közvetettség segédletével ismerhetünk rájuk, hogyha végiglapozzuk ezt a Huszárik-breviáriumot.

Szívesen játszom el azzal az ötlettel, hogy Schéner Mihály megnyitó szavai a Petőfi Irodalmi Múzeum Huszárik-emlékkiállításán parafrazálhatók volnának hazánk legújabbkori történetére is: „Huszáriknak sokszor a szemére vetették, hogy pazarló. Hogy például a Csontváry-filmjéhez háromszor annyi felvételt készített, mint amennyire szükség volna. Csakhogy a művészetben a tökéletesség és teljesség végtelenül sok anyagot kíván, mert a művészet nem más, mint állandó viaskodás a hibákkal, a fogyatékossággal, ezért nagyon sok az elhullás.” Bárcsak volna némi bizonyosságunk róla, hogy történelmünk pazarlása, meg amivel ez jár, a sok „elhullás” végül is a tökéletesség és a teljesség irányába vinné tökéletlen és fogyatékos társadalmunkat...

Mindenesetre Huszárik Zoltánról első és közvetlen (talán egyedül jogos) olvasatban azt dokumentálja ez a könyv képpel és szöveggel egyaránt, amit a filmrendező így fejezett ki a Csontváry ürügyén (s épp a Filmvilágban egykoron):”a lehetetlenség megkísértése”. Ebben voltaképp minden benne van. A meg nem alkuvás igénye éppúgy, mint a részleges kudarcok eleve-tudottsága.

Végtére is ezért példa számunkra ma is Huszárik. Ezért nézegetjük képeit, ezért töprengünk néha mondatain. Ezért lapozgatjuk oda és vissza breviáriumát.

 

Huszárik-breviárium. Szerkesztette Lencsó László. Szabad Tér Kiadó. 1990.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4081