KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nada csoport

Iván Gábor

 

A tegnapi lapokat, ha elmulasztottuk elolvasni, még kézbe vesszük, de a múlt hetit már csak azért, hogy kidobjuk, jóllehet betűi nem fakultak ki, csak elpárolog az ereje. Megtörténik ez filmmel is, ha későn jut a néző elé.

Claude Chabrol filmjének születése és magyarországi bemutatója közt eltelt időben tucatnyi emberrablást szoronghattunk végig az aznapi napilapok, a rádió és a televízió – no meg a történelem jóvoltából. Elmeditálhattunk a politikai töltésű emberrablás értelmén, kivesézhettük értelmetlenségét, felmérhettük következményeit, vagyis magunk járhattuk végig az utat, amin ez a film akar megjáratni bennünket. Csakhogy a film nálunk lekéste a bölcsesség idejét, s ezért a járatást fölösleges ráncigálásnak érezzük.

Ha most levonjuk a következtetést, hogy tehát Chabrol, a „nouvelle vague”, a francia új hullám éllovasa – A szép Serge és az Unokafivérek rendezője – nem alkotott maradandót, úgy csak az igazság felét mondjuk ki, vagyis igazságtalanok vagyunk. Ő is, mint volt fegyvertársainak többsége, az utóbbi években elfordulva a „magas” művészettől, kommerszet művel, s ez alól a Nada csoport sem valódi kivétel. A film mégsem értéktelen. Még akkor sem, ha felismerései már egy kiskorú nézőt sem nyűgöznek le újdonságukkal. A Semmi fedőnevű anarchista csoport tragikus felbomlását bemutató vállalkozás tisztes alkotói szándékból született, és kétségtelenül tapasztalt filmes szakember gondos, pontos munkájának végeredménye. Az egészségesen ki nem hordott, csak az állítás szintjén megjelenő társadalombírálat egy izgalmas kalandfilm hozadéka. Hogy egy film két órán keresztül fogva tartja nézőjét, végül is nem kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8016