KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Komfortos mennyország

Varró Attila

The Lovely Bones­ – amerikai-brit, 2009. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Alice Sebold regényéből Peter Jackson, Fran Walsh és Philippa Boyens. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Brian Eno. Szereplők: Mark Wahlberg (Jack Salmon), Rachel Weisz (Abigail Salmon), Susan Sarandon (Grandma Lynn), Stanley Tucci (George Harvey), Saoirse Ronan (Susie Salmon). Gyártó: DreamWorks. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 139 perc.

Noha Peter Jackson első barkács-splatterjeitől A Gyűrűk ura trilógia mega-vállalkozásáig Új-Zéland büszke válaszát kínálja Sam Raimire, az idén ötvenéves fenegyereknek régóta ismeretes egy érzékeny, női oldala is, ami könnyedén képes szívszorító szerelmi történetet varázsolni hírhedt anyagyilkossági ügyből (Mennyei teremtmények) vagy leányka-magazinokba illő kiskedvenc-mesét a King Kong New York-i szegmenséből. Kamaszfantáziájú elképzeléseit a túlvilágról és az összetartozásról egy gyilkossági dráma és egy kísértetkomédia után végre ideálisabb alapanyagon, Alice Seabold 2002-ben megjelent regényén is szemléltethette, amelynek 13 éves narrátor-főhősnője egy brutális kéjgyilkosság elszenvedése után saját édenkertjéből kísérheti figyelemmel hátrahagyott szerettei érzelmi rehabilitációját és mészárosa további sorsát – a beavatkozás leghalványabb esélye nélkül.

A Komfortos mennyország a rendezőtől elvárt hozzáállás helyett nem groteszk rape-revenge komédiát formál a lírai lebegésű alapanyagból, inkább minden lehetőséget kihasznál, hogy virtigli giccsbe fordítsa émelyítő vattacukor-túlvilágától a vulgár-szimbolikán át (köztük az elmaradhatatlan hógömb-használattal) egészen a legkínosabb typecastingig (fátyolos tekintetű Rachel Weisz, Susan Sarandon mint dögös nagymama). Eltekintve az alkotó nyilvánvaló elszpilbergesedésétől (néhol konkrétan visszaköszön a hasonszőrű Örökké), a film jóval komolyabb balfogásai az adaptációs kurzusokon elrettentő példaként használható logikai baklövések és dramaturgiai nyegleségek (élen a hullát rejtő páncélszekrény eltűntetésének többféle sebből vérző jelenetével). Jackson átgondolatlan, felületes feldolgozása nem csupán az alapmű lényegét jelentő emberi kötelékek (az eredeti címet jelentő „csodálatos csontok”) bemutatásától tekint el a drámai sűrítés és hatásvadászat érdekében, de ráadásul dilettáns módon is teszi mindezt: cserébe mindössze egy remek haláljelenetet és néhány dermesztő pillanatot kínál – a többi közepes ujjgyakorlat a pavlovi reflexek álomgyári xilofonján.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10109