KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Képzelt szerelmek

Forgács Nóra Kinga

Les amours imaginaires – kanadai, 2010. Rendezte és írta: Xavier Dolan. Kép: Stéphanie Anne Weber Biron. Szereplők: Xavier Dolan (Francis), Monia Chokri (Marie), Niels Schneider (Nicolas). Gyártó: Alliance Atlantis Vivafilm / Mifilifilms. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 95 perc.

 

A szemtelenül fiatal (21 éves) québeci rendező, író, producer és színészpalánta Xavier Dolan 2009-ben Megöltem anyámat című első nagyjátékfilmjével mutatkozott be a nemzetközi fesztiválporondon. A coming of age és coming out sztori között lebegő, önéletrajzinak hihető és intenzív élményt nyújtó, intellektuális kamaszmozit 2010-ben az eggyel idősebb korosztály, a fiatal felnőttek érzelmi életéről szóló Képzelt szerelmek követi.

A Képzelt szerelmek romantikus melodrámája a klasszikus szerelmi háromszög toposzát idézi, amit Dolan a nemi identitások megkeverésével szab 21. századi fazonra: Marie, a heteroszexuális lány és Francis, a homoszexuális fiú barátságát dúlja szét Nicolas feltűnése. Magnetikus vonzalom kötözi Marie-t és Francis-t is az angyali szépségű, nyitott elméjű, ám nárcisztikus és valós nemi identitást voltaképp nélkülöző Nicolas-hoz, aki beteljesülést nem ígérve épp a Marie-ban és Francisban lévő szeretetvágyat, űrt, reményt teszi láthatóvá és immáron elleplezhetetlenné. Marie és Francis érzelmeinek történetét úgy meséli el a film, mintha egyre rövidülő bejegyzéseket látnánk egy szentimentális filmnaplóban, egyre szaporodó leblendékkel elválasztva. A tagoltságot (ál)interjúk sora fokozza, ismeretlen fiatalok mesélik el a kamerának szerelmi csalódásaikat, reális kontextust adva a történetnek.

A klasszikustól eltérő keretezés, lassított felvételek, ismétlődések, intenzív hatású látványtervezés és remek zenehasználat teszik attraktívvá a Képzelt szerelmeket. A számtalan hatást magába olvasztó impresszív stílusnak, sűrű atmoszférájú jeleneteknek és az olykor kivételes erejű színészi jelenlétnek köszönhető, hogy Xavier Dolan filmje a szereplők árnyalt bemutatása nélkül egyenetlenségei ellenére is képes érzelmileg, érzékileg megérinteni nézőjét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10358