KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apák és lányok

Kránicz Bence

Fathers and daughters – olasz-amerikai, 2015. Rendezte: Gabriele Muccino. Írta: Brad Desch. Kép: Shane Hurlbut. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Amanda Seyfried (Katie), Russell Crowe (Jake), Aaron Paul (Cameron), Jane Fonda. Gyártó: Andrea Leone Films / Voltage Pictures / Busted Shark Productions. Forgalmazó. MTVA. Szinkronizált. 116 perc.

 

Kevesen készítenek ma ódivatúbb filmeket Hollywoodban, mint Gabriele Muccino. Az olasz rendező a kétezres évek közepén kezdett el Amerikában dolgozni, és máig a Will Smitht Oscar-jelöléshez juttató A boldogság nyomában számít a legismertebb munkájának. Az utóbbi tíz évben Muccino felváltva forgatott Olaszországban és a tengerentúlon, sztárokkal telezsúfolt filmjei (mint a szintén Will Smith főszereplésével készült Hét élet vagy a Gerard Butler-féle Kispályás szerelem) azonban nem sok vizet zavartak. Egytől egyig míves, régi vágású melodrámákról van szó, amelyekben lágy zongorafutamok és méltóságteljes vonósok kísérik a könnycsatornák megcsapolását célzó történeteket.

Muccino ugyanakkor épp arra nem képes, ami miatt a műfaj legjobb darabjaira emlékezünk: szentimentális meséiből hiányzik az érzékiség és a szenvedély, és csak a színészi alakításokon múlik, hogy a vásznon megszületik-e egy tragikus vagy földöntúlian boldog pillanat. Az Apák és lányaik esetében a rendezőnek szerencséje van színészeivel, különösen a mindig magabiztos, és egyre érettebb Russell Crowe-val. Crowe ezúttal megözvegyült írót játszik, akit gyötörnek pénzügyi gondjai és a lelkiismerete – ő vezette az autót, mikor a felesége halálát okozó baleset történt. Előnytelen, ejtett vállú bőrkabátját elnézve is látszik, hogy Crowe tragikus hős, a családot ért nehézségeket pedig felnőtt lánya (Amanda Seyfried) is megszenvedi, aki gyerekkori traumái miatt képtelen tartós párkapcsolatok kialakítására. Az apa a 80-as években, lánya napjainkban igyekszik békére lelni, a semmiféle meglepetéssel nem szolgáló cselekményt pedig az idősíkok váltogatása pörgeti fel valamelyest. A lassan csordogáló, helyenként tagadhatatlanul megható filmet érdemes esős vasárnap délutánokra tartogatni, amikor nem jut eszünkbe azon morfondírozni, Muccino miért is akarta elmesélni ezt az ezerszer látott történetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12476