KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A galaxis őrzői vol. 2.

Huber Zoltán

(Guardians of the Galaxy Vol. 2) – amerikai, 2017. Rendezte: James Gunn. Írta: Dan Abnett, Andy Lanning képregényéből James Gunn. Kép: Henry Braham. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Chris Pratt (Peter Quill), Zoe Saldana (Gamora), Bradley Cooper (Rocket), Vin Diesel (Groot). Gyártó: Marvel StudiosWalt Disney Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 136 perc.

 

A Marvel filmjei a nagy gyorsétterem-láncok megbízható minőségű, tökéletesen kiszámítható menüire hasonlítanak. Az eltérő hozzávalók és extra fűszerezések az első harapásig megkülönböztetik ugyan az egyes produkciókat, a lényeget tekintve mégis ugyanazt kapjuk, másfajta papírba csomagolva. A standardizált, pénzügyileg bebiztosított tömegtermelés és a folyamatos megújulás közötti ellentéteket a stúdió rafinált urai úgy próbálják feloldani, hogy a független műfaji filmek mezőnyéből igazolnak le újabb és újabb tehetségeket.

A fésületlenebb, punkosabb vonalról érkező James Gunn szerződtetése az eddigi legjobb húzásuknak bizonyult, hisz a mosómedvével és beszélő fával támadó hőscsapat a Marvel filmes univerzumának egyik legsikeresebb bevetését jegyzi. Az egyszer már bizonyított recepten a második felvonás sem változtat sokat, az újabb kalózos-világmentős űrfantáziát is a vaskosabb humor, a figurák közötti kémia és a csodálatosan elrajzolt vizualitás működtetik. Az alkotók ráadásul az első rész legnagyobb problémáját is kiküszöbölték és a korábbiaknál jóval izgalmasabb ellenfelekkel tartják mozgásban a történetet. A nyolcvanas-kilencvenes években kamaszodott célközönség kényeztetése gyakorlatilag hibátlan, a nézővel összekacsintó poénok és az ügyesen citált kulturális referenciák mellett a korszakot megidéző szín- és formavilág is telitalálat. Bár Gunn látványosan igyekezett némi mélységet adni az újabb kalandoknak és a finom politikai szurkálásokat sem spórolta ki, a szándékolt freudi olvasat helyett a kívülállókkal és lázadókkal érzett szolidaritása szivárog át a leginkább a pontosan kidekázott végeredményen. A diszfunkcionális családként civakodó társaság, az érdes külsők és punk-tarajok alatt megdobbanó hatalmas szívek még mindig bőven elégségesek ahhoz, hogy mosolyogva üljük végig az újabb stáblistát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13257