KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kutyám nélkül soha

Baski Sándor

Smuggling Hendrix – ciprusi, 2018. Rendezte és írta: Marios Pipedires. Kép: Christian Huck. Zene: Kostantis Papakonstantinou. Szereplők: Adam Bousdoukos (Yiannis), Vicky Papadopoulou (Kika), Fatih Al (Hasan), Toni Dimitriou (Pambos). Gyártó: Pallas Film / AMP Filmworks / View Master Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

A kettéosztott városok és országok nemcsak a kémthrillerek számára szolgálhatnak elsőrangú kulisszaként, de vígjátéki helyzetek kibontására is ideálisak, ahogy azt Berlin (Egy, kettő, három) vagy Korea (Welcome to Dongmakgol) példája is illusztrálja. A ciprusi Nicosiát is egy „zöld vonal” szeli ketté, a város északi fele az Észak-Ciprusi Török Köztársasághoz tartozik, a déli a Ciprusi Köztársasághoz. A helyzetet bonyolítja, hogy utóbbi 2004 óta az Európai Uniónak is tagja, így egészen más (bürokratikus) szabályok vonatkoznak rá, amit Piperides filmjének főszereplője, Yiannis kénytelen személyesen is megtapasztalni. Imádott kutyája, Jimmy Hendrix átkóborol a határon, és bár sikerül megtalálnia, vissza már nem viheti az Unió területére a szigorú egészségügyi előírások miatt: így aztán kénytelen alternatív megoldást keresni és felbérel egy török csempészt kedvence visszaszerzéséhez.

Vígjátéknak és heist filmnek is erőtlen kissé Piperides első rendezése – a térdcsapkodós poénok és a váratlan fordulatok is hiányoznak belőle –, mentségére ugyanakkor felhozható, hogy legalább a főszereplője izgalmasan terhelt figura. Yiannist többszörösen is sújtja a sors, az egykori zenészt elhagyta a barátnője és az életkedve, képtelen fizetni a lakbért, és közben alvilági pénzbehajtók üldözik. Lelkiállapotának az sem tesz jó, amikor meglátja, hogy a török oldalon álló egykori családi házukba török cipriótákat költöztettek be. A családfő hajlandó segíteni neki a kutya megmentésében, ha Yiannis megígéri, hogy utána örökre békén hagyja őket. A közös küldetés során természetesen egymás fejére olvassák a másik fél történelmi bűneit – végül közös nevezőre jutnak abban, hogy mindketten legszívesebben nyugatra emigrálnának egy jobb élet reményében –, így a helyi politikai viszonyokban járatlan néző is képet kaphat arról, hogy milyen feszültségek uralják a várost és a szigetet. A kutyám nélkül soha legfőbb erénye mégis az, hogy segítségével újabb tételt húzhatunk ki filmes bakancslistánkról: immáron elmondhatjuk, hogy láttunk egy „ciprusi vígdrámát” is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13773