KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenség a kapuknál

Pápai Zsolt

 

A hetvenes évek végén, hajszálnyival Luc Besson nemzedéke előtt indult Jean-Jacques Annaud a francia mozi szórakoztatásra specializálódott szárnyának egyik legnagyobb reménységéből lett az Álomgyár tucatfilmeket termelő iparosává. Nincs ebben semmi meglepő, vele is megtörtént, ami oly sokakkal korábban: minél inkább megcombosodott gazdaságilag, annál inkább elgyengült művészi potenciálját illetően.

A leépülési folyamat jelentős állomása volt nemrég a Hét év Tibetben című opus, betetőzése pedig a rendező legfrissebb műve. Az Ellenség a kapuknál a második világháború menetét megfordító sztálingrádi csatába kalauzolja a nézőt. A végnapjait élő város egyik fortélyos komisszárjának az az ötlete támad, hogy egy hős kreálásával tüzelje a harci kedvet katonái körében. A propagandakampány célt ér, hisz a komisszár jelöltje, Zajcev mesterlövész ténykedése amellett, hogy az ostromlottak elszántságát valóban megnöveli, egyben aláássa a támadókét. A németek a problémát megoldandó a keleti frontra vezénylik legjobb emberüket: a film a két katona egymás becserkészésére tett kísérleteinek krónikája.

Az élet (és a rendező) írta soványka történet hiányosságait, valamint az álmos tempó deficitjét részben ugyan feledteti a vagy féltucatnyi világsztár súlyozott jelenléte, illetve a Spielberg Ryan közlegénye ihlette látványvilág, de a filmet ezek sem mentik meg. Leginkább azért, mert az alkotók nem voltak következetesek önmagukhoz sem, szuperprodukciót forgattak, de nem költöttek rá eleget: különös, hogy míg tellett a büdzséből számítógép-animációra a porig rombolt város feletti panorámázásokhoz, változatos helyszínek felépítésére már nem futotta, a külsők döntően ugyanabban a díszletben készültek. Ismételten egy fáradt darab született tehát Annaud műhelyében. Az Ellenség a kapuknál szomorú illusztrációja annak, hogy miként vált a franciák Dávidjából Hollywood Góliátja, hova jutott A tűz háborúja és A medve alkotója: ebben a filmben a klasszikus szállóigére („Hannibal ante portas”) rímelő címen kívül jóformán semmi sem emlékeztet arra, hogy európai rendező forgatta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3316