KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Julie DeMarco

Hungler Tímea

 

Érzékeny, együttérző filmet rendezett Matt Reeves az összekuszálódott emberi kapcsolatokról a Miramax legújabb produkciójában. Hősünk, Tom, a pályakezdő építész, egy szép napon megrázó telefont kap: felkérik, mondja ő a halott iskolatárs temetésén a gyászbeszédet. A gond csupán az, hogy Tom bármennyire igyekszik, nem tud visszaemlékezni a jobblétre szenderült fiúra.

A morbid alaphelyzet megadja filmünk hangvételét: enyhe szociológiai ihletettségű tragikomédiát láthatunk a vásznon. Tom, hűen a történet atmoszférájához, gátlásos anti-macho, szomorú bohóc, amolyan ezredvégi Harlequin. Baráti köréhez hasonlóan az amerikai yuppie-világ mindennapjait éli, amikor a gyászos fordulat új színt hoz saját és társai életébe, felszínre hozva ezzel a közöttük fennálló elfojtott feszültségeket.

A temetés, a halál Tom számára egy új élet kezdetét jelenti; a tragédia meghozza a régóta várt, ám megkérdőjelezhető boldogságot: összemelegszik az elhunyt anyjával, miközben ismét lángra lobban egykori plátói szerelme, az időközben felbukkant Julie iránt. Az egyes szereplők nézőpontjait, motivációit megértő melegséggel ábrázolja a film; a komikus helyzetekre a szomorú alapszituáció nyomja rá a bélyegét, a tragédiát viszont távolságtartó irónia lengi át. Mielőtt azonban a néző édes-bús önsajnálatba ringatná magát, egy váratlan fordulat – kétes értékű happy endként – megoldást hoz. Ám ez sem kérdőjelezi meg annak hitelességét, amiről – barátságról, szerelemről, összetartozásról, elszakadásról, életről, halálról – a morbid szüzsé köré fölépült film valójában szól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3799