KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dicsőségre ítélve

Báron György

 

Míg az új-hollywoodi rendezők legtöbbje csillogóan modernnek tetsző filmes köntösben tálalja fel a tűnt idők álomgyárának mozisablonjait, Hal Ashby nem vádolható ilyesfajta szemfényvesztéssel. Nála az ős-konzervatív tartalom tisztesen konzervatív filmes stílusban jelenik meg. Az ő filmjeiben nincs csalás és ámítás: nála a banális történet, a suta dialógus, a szabvány-fordulat, a gyermeteg világkép sokkal könnyebben tettenérhető, mint a hatvanas évek filmnyelvi újításaiból bőven merítő társainál.

A Hazatérés után most erről győz meg két évvel korábbi filmje, a Dicsőségre ítélve is. Ez egy szabályos életrajztörténet, amely az ismert amerikai folk-énekes, Woody Guthrie életének egy szakaszát dolgozza fel. Tempós lassúsággal íródik a vászonra a két és fél órás életrajz; folk-rajongó legyen a talpán, akit leköt. Hosszú negyedórákig nem történik semmi, s ha mégis, csupán egy-egy alkotói tézist illusztrálandó. Olyasfajta bölcsességeket, mint: a becsület többet ér a pénznél, gazdag és szegény nem érthet szót egymással, a család és a munka ellentétbe kerülhet stb. A „becsületes művészsors” sémáit elősoroló filmes nagyepika ily módon a vasárnapi iskola és egy alapfokú politikai szeminárium szellemét vegyíti, arányosan.

Ashby védelmére annyi mégis felhozható, hogy ez a film kevésbé édeskés, mint a Hazatérés, képi világa is egységesebb. Ha nem tudnánk, hogy ez a korábbi filmje, még némi alkotói fejlődést is nyugtázhatnánk. Így azonban Hal Ashby rendezői visszafejlődésének folyamatáról kapunk látleletet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7729