KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zöld hentesek

Schreiber András

De Gronne slagtere – dán, 2003. Rendezte és írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Sebastian Blenkov. Zene: Jeppe Kaas. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Bjarne / Eigil), Mads Mikkelsen (Svend), Line Kruse (Astrid), Nicolas Bro (Hus Hans), Aksel Erhardtsen (Villumsen). Gyártó: M&M Productions / TV2 Danmark. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc.

 

Egy budapesti városi legenda szerint a hatvanas években, dacolva a hiánygazdasággal, a Klinikák proszektúrájához közeli üllői úti hentesüzletben mindig lehetett friss májat kapni. Ínség idején más értelmezést nyer a szervkereskedelem, és mást értünk a friss hús fogalma alatt – a viccet félretéve a nyers létösztön oldhatná némiképp az urbánus szóbeszéd erkölcsi feszültségét, csakhogy a legenda szerint a törzsvevőknek sokkal jobban ízlett a pult alól vásárolt belsőség, mint az állami beszállító portékája. A húshiány csak apropója a gusztusnak, pont úgy, ahogy a Delicatessen rémházának lakói is rákapnak a másik ízére. Lupus est homo homini – a szállóige testé lőn, ezt bizonyítja megannyi kannibál-mozi, a témától pedig cseppet sem idegen a tréfa: a borzalmat legsikeresebben humorral lehet enyhíteni.

Anders Thomas Jensen (Ádám almái, Mifune utolsó dala) 2003-as alkotásában – a Caro-Jeunet páros opuszához vagy a Sweeny Toddhoz hasonlóan – a kannibál mészárszék történetét vérfekete humorban áztatva tálalja fel. A két tragikomikus, munkájában sikertelen hentes, Svend és Bjarne egy véletlen balesetnek köszönhetően (tévedésből a hűtőkamrában tevékenykedő villanyszerelőre zárják az ajtót) találják meg az áhított piaci rést; ugyanakkor az újdonsült delikátesz-üzem számára épp a nehezen (és kikezdhetetlen erkölcsi gátakba ütköző eszközökkel) előteremthető friss hús jelenti a szűk keresztmetszetet (az indíték és az eszközök hátborzongatóan hasonlatosak a Raoul a terítéken című Paul Bartel-klasszikuséhoz). A Dogma-forgatókönyvíróként befutott dán direktor hamisítatlan fekete komédiát rendezett, szikár, visszafogott stílusban, ugyanakkor a legapróbb részletekre is figyelve. Ez a részletgazdagság azonban a tanulságot illetően nem jellemző: Jensen keveset moralizál, így aztán az erkölcsi mócsingra áhítozóknak bőven van min rágódniuk. Hely hiányában álljon itt talán a számunkra legkézenfekvőbb értelmezés, miszerint „az vagy, amit megeszel”.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9519