KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szent György megöli a sárkányt

Roboz Gábor

Sveti Georgije ubiva aždahu – szerb-boszniai-bolgár, 2009. Rendezte: Srđan Dragojević. Írta: Dušan Kovačević. Kép: Dušan Joksimović. Szereplők: Lazar Ristovski (Djordje Dzandar), Nataša Janjić (Katarina), Milutin Milošević (Gavrilo Vukovic), Bora Todorović (Deda Aleksa). Gyártó: Delirium. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 120 perc.        

A kilencvenes évek szerb mozijában meghatározó alaknak számító Srđan Dragojević mindössze néhány filmmel nevet szerzett magának, később szerencsét próbált Hollywoodban, a sikertelen kísérlet után pedig visszatért a szülőhazájába, ahol leforgathatta az ország történetének egyik legdrágább produkcióját. Az első világháború idején játszódó Szent György megöli a sárkánytban egy Szávához közeli falu egyes lakóinak életébe enged bepillantást, egy helyi zsandár, igéző felesége és egy megnyomorított ex-katona között kialakuló szerelmi háromszög bemutatására összpontosítva.

Egy nagy költségvetésű háborús melodráma sejthetően azt igényelte Dragojevićtől, hogy kamatoztassa a Nyugaton tanultakat (bár ezt már megtette a maga módján a Sebekben is), lehetőleg féken tartva szerzői törekvéseit. A rendező híres-hírhedt korai munkáiban (A szép falvak szépen égnek, Sebek) többek között azt bizonyította, képes humorral színezni a történeteit (sőt az abszurdtól sem zárkózik el), kedveli az időbontásos szerkezetet, továbbá szívesen hagy teret a mellékszereplőknek is. Mindebből csupán ez utóbbit örökítette át friss művébe, a feltűnően nagy mennyiségű párbeszéd pedig Dušan Kovačević drámaírónak köszönhető (a történetből korábban színpadi változat is készült). Dragojević főként a műfaj jellegzetes konfliktusait dolgozta fel (amikhez hozzávette a rokkant és harcképes bakák viszályát), és a tűzharcok agyonstilizált ábrázolásánál jobban foglalkoztatta nagyobb részt a hátországban, kisebb részt a sáncokban zajló események megjelenítése. A Szent György megöli a sárkányt leginkább profitképes és lélektelen zsánerfilmként állja meg a helyét, vontatott történetvezetése és sótlansága okán főként a stáb szakmai tudását és Dragojević didaxistól való tartózkodását érheti dicséret.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10901