KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hasta la Vista!

Kovács Bálint

Hasta la Vista! – belga, 2011. Rendezte: Geoffrey Enthoven. Írta: Pierre De Clercq, Asta Philpot, Mariano Vanhoof. Kép: Gerd Schelfhout. Szereplők: Tom Audenaert (Jozef), Gilles De Schrijver (Lars), Robrecht Vanden Thoren (Philip). Gyártó: Fobic Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 108 perc.

Családi film leszbikus szülőkkel, romantikus kamaszfilm meleg srácokkal, szerelmesfilm guminővel: ha egy zsánerfilm sztorijának egyik alapkövét rikító színűre festik, ez a poén kétféleképpen sülhet el. Rosszabb esetben az első öt perc meglepetését okozó panel nyugodtan becserélhető önnön ellentétére (melegek helyett heterókra, szexbaba helyett Meg Ryanre), és kiderül, hogy kis szépítgetésen átesett tucatfilmről van szó. Jobb esetben nem a szemfestéket, hanem a szikét használják: ilyenkor a történet átlagos kiindulással is átlagon felüli lenne. A Hasta la Vista!, három, testi fogyatékkal élő fiú hamisítatlan Amerikai pite-sztorija inkább az előző kategóriába esik – igaz, a mezőnyt határozottan erősíti.

A szüzesség elvesztésének kínzó vágyáról szóló filmek azért tökéletesen tét nélküliek, mert tök mindegy, hogy a pattanásos kamasznak az érettségi előtt egy héttel vagy utána egy hónappal jön össze először a zsákolás. De a „nem akarok szűzen meghalni”-felkiáltás máris másként hangzik olyasvalakitől, aki egy tumor miatt kerekesszékbe kényszerülve várja az elkerülhetetlent. Így mégiscsak súlya van a kérdésnek: vajon sikerül-e a két mozgáskorlátozott és a gyengén látó fiúnak a szüleik beavatása nélkül, egy bortúrának álcázott kiránduláson eljutni a tőlük párezer kilométerre lévő, „speciális vendégeket” váró bordélyházba. Ezt a súlyt nem kisebbíti a röhögtetés igénye sem, mivel – bár a film humora remek – Geoffrey Enthoven rendező azonnal feláldoz egy jó poént a hitelesebb lélekrajzért, árnyaltabb karakterábrázolásért. De a film készítői ennél nem hatoltak mélyebbre az egyediesség sűrűjében: a sztori épp olyan kiszámítható, a fordulatok épp úgy nélkülözik a meglepetéseket, a konfliktusok és megoldásaik épp ugyanolyanok, mint a sokkal bugyutább konkurensekéi. Szép film a Hasta la Vista!, de megvannak a maga fogyatékai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11266