KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mentőakció

Huber Zoltán

Infini – ausztrál, 2015. Rendezte: Shane Abbes. Írta: Brian Cachia. Kép: Carl Robertson. Zene: Brian Cachia. Szereplők: Daniel MacPherson (Whit), Grace Huang (Ckaire), Luke Hemsworth (Charlie), Bren Foster (Morgan). Gyártó: Storm Vision Entertainment / Eclectik Vision. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 110 perc.

 

Van ez a dolog egy jeges kutatóállomáson, valahol az űr mélyén, egy olyan bolygó közelében, amit úgy is hívhatnánk: Halál. Katonákból és tudósokból álló mentőcsapat indul felderíteni, miért mészárolták le egymást a legénység tagjai és vannak-e túlélők. Fertőzésre utaló nyomokat nem találnak, mégis úgy tűnik, idegen létforma felelős a különös eseményekért. A parazitaként viselkedő valami az ember félelmeit erősíti fel, agresszív gyilkossá változtatva mindenkit. Ez a remegő, lassan csordogáló szmötyi úgy tapad rá a gazdatestre, mint a forgatókönyv a tudományos-fantasztikus horror legnépszerűbb darabjaira.

Ausztrál alkotóink megpróbálják elfedni az újrahasznosítás tényét, ám sajnos a hosszabb és rögösebb utat választják. A vonatkozó klisék leleményes variálása, a kedélyes idézgetés helyett sokat akarnak markolni és komoly mondandójuk van, ami jelentősen rombolja a ránk váró élményeket. A kreatív stáb túl sok terhet pakol a sztorira, a nyálkás magánéleti kitérőkkel és zavaros mellékszálakkal, az öncélú vizuális megoldásokkal feleslegesen bonyolítják a filmjüket. A hivatkozott elődöktől számos remek fogást eltanulnak, ám a takarékosság elve mellett egy másik fontos leckét is elhanyagoltak. A szándékolt tanulságot a néző helyett ők maguk kívánják levonni, a nem túlságosan mély szociáldarwinista társadalomkritikát így tőmondatokba sűrítik és a szereplőkkel kimondatva próbálják a torkunkon lenyomni. Az elszabaduló őrület szubjektív nézőpontjai és az emberi természet sötétebb oldaláról elmélkedő kitérők idegen féregnyúlványként csatlakoznak rá a történet fő vonalára és szép fokozatosan mindent elfertőznek. A két órát nyaldosó játékidő és az alkotói szándékok túlburjánzása leginkább azért sajnálatos, mert az eredetiség hiánya és a szűkös költségvetés sem lett volna akadálya egy hangulatos kis sci-fi rémisztgetésnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13008