KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bella Martha

Vaskó Péter

 

Milyen gyakran hallotta ön ezeket a szóösszetételeket: német humor, német konyha? Mi tagadás, nem ezek a területek jutnak először eszünkbe a germán erények közül. Erről az alapról startol a Bella Martha, a maga bajor konyhai vígjátékával, hogy mindezen nevessen egy kicsit – no meg szomorkodjék. Ne gondoljunk az olasz filmek nagycsaládos paszta-orgiáira, véresen kisütött szereplőkre a la Greenaway, a Szindbád-féle húsleves-erotikára, vagy a francia gourmand-filmek költői és eksztatikus elragadottságára Luis de Funes ámokfutásától a pekingi kacsába ölt nagy európai konyhafőnökökön keresztül Vatelig, az öngyilkos királyi mesterszakácsig.

A főszereplő Martha kiváló szakácsnő egy luxus-étteremben: szorgalmas, megbízható és precíz, mint egy dízelmerci. Mégsem lehet azonban minden rendben, mert a szép Martha pszichológushoz jár, hogy a jó doktorral együtt elemezzék hideg fej és forró levesek ellentmondásait. Ám ez nem Woody Allen-film, a doki nem flörtöl. Már-már úgy tűnik, a szép Martha elevenen fagy meg a nyílt láng mellett, amikor hirtelen ráborul a szottyos-szaftos élet. Magához kell vennie anyja halála miatt magára maradt 8 éves unokahúgát, ráadásul munkahelyén felbukkan egy rivális olasz szakács. Martha igyekszik a belénevelt kötelességtudással kifőzni valami megoldást a „problémákra”, de a kislány és a bohém idegen rádöbbentik, hogy milyen sótlanul is él. Mindezeknek köszönhetően a film végére Marthának néha már az arcizma is rezdül.

A mélyhűtött Martha és a forróvérű spagetti-mágus olasz kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolata még leginkább az 1987-es kiváló dán filmre, a Babette lakomájára emlékeztet, ahol a Dániába menekült francia szakácsnő rafinált ételeivel szinte vallásos élményben részesíti a jütlandi, savanyú heringen felnőtt puritánokat. De azért itt még nem tartunk, a Bella Martha a lélekre égett szigort félősen visszafogott iróniával és fékezett habzású szenvedéllyel lazítja fel, mintha félne attól, amit tulajdonképpen mond: azok a kiabálós, nagymosolyú mediterrán ágrólszakadtak mégiscsak izgalmasabb népség, mint az Audikba zárt kispolgárok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2055