KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés az éjszakába

Simó György

Marlon Brando a minap hangosan dicsérte ezt a Sean Penn-filmet, mondván, így kell az erőszakról filmben beszélni. Marlon Brando híres és okos ember, részben igaza is van, de azért óvatosan a bónuszpontokkal: a Menekülés az éjszakába sajnos rosszul megcsinált film. Kétségtelenül nem akciófilm, hanem didaktikus dráma, mondanivalóval, üzenettel, sorssal és sok alkohollal, de ettől még nem vagyunk beljebb, emberi dolgokról is lehet nagyon laposan és unalmasan mesélni. Egy középkorú ékszerboltos (Jack Nicholson) elhatározza, bosszút áll a palin (David Morse), aki három évvel korábban részegen elütötte a lányát. Pechjére, a baleset óta a Booth névre hallgató nagy darab ember arannyá nemesedett a börtönben, a piás-kurvás Nicholson viszont teljesen szétzuhant, elvált, egész nap cimborákkal lóg a szexclubban, miközben egyetlen dologra vár: arra a pirossal bekeretezett napra, amikor Booth kiszabadul. Amikor pisztolyt szegez Booth fejének, hiányzik a golyó a fegyverből, mire ad magának még három nap gondolkodást. Nem kellene, talán szerencsésen rövidebb lett volna a film, ha ott rögtön lelövi. A két színész mentségére legyen mondva, mindent megpróbálnak, nem is egészen eredménytelenül. Nicholson ismerősen neurotikus, David Morse pedig nagyon meggyőzően befelé fordult. A történet így minden hibájával együtt is menthető lenne, ha Sean Penn-nek nem sikerülne a jeleneteket olyan ismerősre és szájbarágósra alakítania, hogy semmi átütő erő ne maradjon bennük. Egy vágás Moorse, egy vágás Nicholson, szépen szimmetrikusan egymás mellé rakott jeleneteken át peregnek az órák, várnak a nagy találkozásra, és ez így megy egész addig, amíg a végén a bölcsészhallgatók dramaturgiai érzékével megáldott Booth egy háromnegyed órás futóverseny végén éjfélkor rá nem fekszik a halott kislány sírjára: „Jön az édesapád. Szüksége van a segítségedre.” Nem árulom el a végét, legyen valami öröm is abban a háromszáz forintban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=317