KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maugli, a dzsungel fia

Hirsch Tibor

Mit jelent a dzsungel az ezredvégi városlakónak? A bioszféra orgiáját. Ezért van az, hogy aki ma a természetbe vágyik, az véletlenül sem a dzsungelbe vágyik, hiszen a dzsungel nem különbözik a civilizációtól: zavaros és túlkomplikált, nemcsak mindenféle egzotikus halálnemmel fenyeget, de stressz-hatása sem kisebb, mint a hétfő reggeli csúcsforgalomé.

A dzsungelhez – a dzsungel közelségéhez – éppen ezért egyszerű mesék illenek, melyeknek, éppen mert egyszerűek, illik mítoszértékűnek lenni. Maugli, Tarzan, Kaspar Hauser története ilyen történet. Stephen Sommers filmjének forgatókönyvét ellenben mintha azon a hamis elvi alapon kreálta volna a három fős írói agytröszt, hogy a kortárs – amúgy információ-dzsungelben élő gyerek-néző – számára egy mítosz: nem mítosz. Burjánozzék tehát csak szabadon száz virág, száz vagy akárhány vadember-séma: ez való a mai kiskorúnak, ez való mindenkinek, aki számára a pusztuló esőerdő hamarosan amúgy videó-klip metaforát jelent majd… Az eredmény bosszantó. Ugyan ki nem tudta, hogy ha Maugli fölnő, és a dzsungelben marad, Tarzan lesz belőle? Ugyan ki nem tudta, hogy ha Tarzant elfogják, belőle Kaspar Hauser lesz? Ki nem tudta, hogy ha Kaspar Hauser visszaszökik oda, ahonnan jött, és ahol a fehér ember eközben éppen kincset keres, akkor Kaspar Hauser visszaváltozik Tarzanná, Winnetouvá, Nagy Medvévé, esetleg Matula bácsivá, hogy jutalmazza a jót és büntesse a rosszat, a vadon magasabb törvényei szerint? Ki nem tudta, hogy Rousseau óta mindig, mindenütt, ugyanarról a Nemes Vademberről van szó? Ebből azonban még egyáltalán nem következik, bárkinek is szabadságában állana egyetlen dzsungel-leporellóba vagdosni a dzsungel különféle könyveit.

Aki persze tényleg arra kíváncsi, hogy hol is volna a Bagira barátjának és Sir Kán ellenségének helye egy angol gyarmati szalontörténetben, esetleg Indiana Jones kalandjaiban, ha Maugli együtt próbálna bejutni vele a Végzet Templomába, vagy hogyan kezdene az emberkölyök érdeklődni a másik iránt, ha ő volna a Kék lagúna fiú-hőse – szóval, ha van néző, aki elfogadja, hogy a dzsungelben az igénytelen mese is úgy burjánzik minden irányban, akár a trópusi folyondár, akkor az ő számára ez a film legalábbis nézhető. A gyerekeket azonban óvni kellene. Legalább tévézni, mozizni legyen türelmük. Osszák be.

Egyik nap Tarzan, másik nap Maugli. A gyanús szintézisekre még ráérnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=911