KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek

Nevelős Zoltán

Brothers Bloom – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Rian Johnson. Kép: Steve Yedlin. Zene: Nathan Johnson. Szereplők: Rachel Weisz (Penelope Stamp), Adrien Brody (Bloom), Mark Ruffalo (Stephen), Rinko Kikuchi (Bang Bang), Nora Zehetner (Rose). Gyártó: Endgame / Ram Bergman / Weinstein. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 113 perc.

 

A szélhámosfilm cseles alműfaj a krimi és a vígjáték határán, egyszerre teszi nevetségessé az áldozatok kapzsiságát, amire az átverések épülnek, és tornásztatja a néző intellektusát egy körmönfont bűnügy útvesztőjével. Ráadásul igencsak önreflexív műfaj is, hiszen az átverések valójában nem mások, mint dramaturgia és színjátszás – a szélhámos úgy építi fel művét, mint egy drámát, aminek a jeleneteit aztán ő maga játssza el a való életben. A beavatott társak mellett pedig van legalább egy szereplő, az átverés tárgya, akinek úgy kell végigjátszania a számára megírt szerepet, hogy közben azt hiszi, saját döntései szerint cselekszik.

Rian Johnson író-rendező (akinek ez a második filmje a 2005-ös, Sundance-díjas Brick után) olyan meta-szélhámosfilmet készített, amely egyrészt magyarázza önmagát – a cselekményt például az átverés egyes fordulópontjainak címei tagolják, és visszatérő konfliktuspont, hogy az egyik szereplőnek elege van abból, hogy előre megírt életet éljen –, ugyanakkor a műfaji logikát minduntalan feladja. Ahogy a mestersvindler testvérpár, Stephen és a csak keresztnév nélkül emlegetett Bloom kivetik hálójukat egy magányos ifjú milliomosnőre, a Prágába és Szentpétervárra vezető átverés-szcenárió kibontakozása során a sorsdráma és a szerelmi történet válnak a film domináns minőségévé. Sajnos a könyvritkaság körül kavarodó svindlinél számtalan izgalmasabbat láttunk már, Maximilian Schell film felénél elővett antagonistája a sorsdrámarészt nem tudja elég megrázóvá tenni, és a szerelmesek is túl bizonytalanok, így a sokszor hosszadalmasnak tűnő film élvezeti értékét inkább jelenti a mai és az ódon eleganciát szemet gyönyörködtetően ötvöző képi világ és a csodás színészi gárda.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9980