KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Lengyel filmhét
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Vicsorgó Arany Oroszlánok Velence
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Az egyensúly keresése Magánélet

• Spiró György: A befejezetlen dráma Nyikita Mihalkov filmjei a televízióban
• Báron György: A „speciális visszaesés” Könnyű testi sértés
• Koltai Tamás: Megérkezett a revizor? Délibábok országa
• Kovács István: Történelmi misztériumjáték Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Fábri Zoltán: Emlékezés Nádasdy László (1929–1983)
• Nemes Nagy Ágnes: Lovag-ábránd Excalibur
• Fogarassy Miklós: Utazások egy katonai szükségállapot mélyére Az út
• Barna Imre: Az utolsó t... Az utolsó tangó Párizsban
• Gyárfás Endre: Bölénynyúzók A vadnyugat népköltészete és a westernfilm
LÁTTUK MÉG
• Székely András: Az idő urai
• Koltai Ágnes: Portrék korhű keretben
• Takács Ferenc: A francia hadnagy szeretője
• Kapecz Zsuzsa: Rita asszony menyasszony
• Deli Bálint Attila: Az álarcos lovas legendája
• Zoltán Katalin: Röpke éjszaka
• Greskovits Béla: Csillaghullás
VIDEÓ
• Mihály Éva: Képmagnózgatásaink... Kerekasztal-beszélgetés a videó kulturális felhasználásáról
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Kis magyar lexikonográfia

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kampókéz

Turcsányi Sándor

 

A rendőrség körülzárta a nyilvános vécét: újabb horror következik. Megint régi barátok között vagyunk: kampókezű, tuskólábú, betonagyú, fatökű – hogy a jó ízlés határain belül maradjunk. Ami, sajnos, tárgyalt darabunknak egy percig sem sikerül.

A haladó szellemű filmművészet egy merészen újító irányzata mindig is (a felcsapható támlájú szék felfedezése óta) nagy figyelmet szentelt az elhullott végtagjaikat különféle elmés szerkezetekkel pótló figuráknak. Az első kategóriába (miszerint kampókezű) Hook kapitány, Ollókezű Edward, Freddy Krueger és Eric Clapton tartozik. Van, kinek írógép, van, kinek hedegűvonó jut. Horror nélkül félkarú Síva a nemzet. A második (tuskólábú) csoportba sorolhatók: Az aranycsapat, Ez Pelé és a Csatár a pácban című alkotások. A harmadik és negyedik alosztályokba (lásd fenn) minden nehézség nélkül beutalható az egész filmművészet. S ha jobban körülnézünk, az egész világ.

E rövidke filmtörténeti alapvetés után lássuk a medvét. Ám az imént vázolt szellemiség tövében araszolva: nem is biztos, hogy ez a megoldás. A film megtekintésekor kifejezetten irigyelhetjük Colombo hadnagyot, a kalózkapitányok krémjét (akiknél az ilyesmi foglalkozási ártalom) és a félszemű seriffet, akik ismeretes okokból csak a film felét láthat] dk. Kiemelkedően szerencsésnek kell tekintsük Vak Bottyánt, Szeméttelep Manfrédot, Oidipusz királyt és néhány kollégát.

A Candyman után a filmkritikus legjobban teszi, ha Vittorio Gassman vagy Al Pacino nyomát követve az orrára hagyatkozik. A film illata... Nem is rossz, viszont jelen opusz elemzőjének az ilyen irányú vizsgálódáshoz védőöltözetre van szüksége, például gázálarcra (annak hamar bepárásodik az üvege).

Mint a fentiekből is kitűnik tán, a Kampókéz nem egészen tökéletes alkotás. Ezért hát izgatottan várjuk folytatásait: Hordóhas, Hegygerinc, Oszlopfő stb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1267